Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Jn 1,29–34

Múlt vasárnap ünnepeltük Jézus megkeresztelkedését.

Ma János evangéliumából hallgatjuk meg a Keresztelő János általi megkeresztelés elbeszélését (Jn 1,29–34).

János evangéliuma a szinoptikusoktól eltérően nem közli Jézusnak a Jordánnál zajló megkeresztelkedésének elbeszélését. Közli viszont ennek az eseménynek Keresztelő János általi emlékezetét.

Ez az első sajátosság, aminél elidőzünk. A megkeresztelés eseménye mélyen rögzült Keresztelő János emlékezetében és ez az emlékezet az, amely lassacskán feltárja számára Jézusnak, a Krisztusnak, Isten Bárányának misztériumát.

Ez előtt az esemény előtt János nem mondhatja, hogy ismeri az Urat, ezért kijelenti: „Nem ismertem őt” (Jn 1,31). A keresztelést követően azonban, amikor látja őt közeledni, azonnal felismeri, hogy Ő az, akit mindig várt, aki előbb volt („jön egy ember, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én” ­­– Jn 1,30), és aki most testté lett, belépett az időbe, az emberiség történelmébe.

A keresztelés emlékezete megérteti Jánossal Jézus személyének két vonását.

Az első alapvető vonás, hogy ez a Jordánnál megkeresztelt férfi az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét (Jn 1,29).

Utalás ez a zsidó Pászkára, amikor bárányokat áldoztak a kivonulás éjszakájának emlékezetére, amikor Isten átvonult Egyiptom házai között és mindazokat elpusztította, akiknek a háza ajtajának félfáján nem volt ott a bárány vére (Kiv 12,7­–13).

Keresztelő János itt azzal törődik, hogy azonnal pontosítsa ennek az új Báránynak az egyetlen és sajátos küldetését: ő az, aki magára veszi a világ bűnét.

A világ bűnével való szembenézés valójában nem olyan dolog, ami az emberi lehetőségeken és képességeken belül van: a bűn az ember nagy problémája, és csak a saját erejéből, egyedül nem képes megszabadulni tőle. Sőt, épp ott van a gond, hogy az ember megpróbál megbirkózni vele egyedül, a saját erejével, Isten nélkül, az Atya nélkül.

Az Isten Báránya tehát ezzel a feladattal van megbízva: megszabadítani az embert bűnétől, magányától.

Hogy hogyan fogja ezt megtenni, az már egészen bele van írva a Bárány képébe, annak a képébe, aki életét áldozza, aki odaadja önmagát: ez lesz az emberiség életében jelenlevő bűn hatékony ellenszere, amely örökre meggyógyítja az élet forrását.

A Keresztelő János által tett második megállapítás: „Ő az Isten Fia” (Jn 1,34): ha valaki képes szembenézni a bűnnel, ha képes megszabadítani az embert a gonosztól, akkor az az Isten Fia. Egy akármilyen ember nem tehetné meg. Jézus megteheti, mivel Isten Fia, de az ember fia is. Ő hús-vér ember, akit János láthat (Jn 1,29) a saját szemével.

De olyan ember is, akire János látja (Jn 1,33.34) leszállni és rajta maradni a Szentlelket, vagyis Istennek az életét, az Atya és a Fiú közösségét, amely az embernek adatik.

Jézus csak a Lélekkel telve lesz képes szembenézni a bűn és a halál nagy harcával, és ezt úgy teszi meg, hogy semmit sem tart meg magának, legkevésbé azt a Lelket, amelyet János lát leszállni rá a Jordánnál.

Valóban, a feltámadás után az első, amit Jézus tenni fog, hogy odaajándékozza a Lelket, részesíti belőle övéit, Egyházát (Jn 20,22).

A bűn ellenszere tehát pontosan ez lesz, a Lélek, vagyis a szeretet.

És szükség lesz egy Istenre, aki báránnyá válik, hogy ezt a Lelket közölhessék Isten összes többi gyermekével, azokkal, akiket Isten szeretett, és akik befogadták őt (Jn 1,12).

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz.Gy.