231 Front Street, Lahaina, HI 96761 info@givingpress.com 808.123.4567

Gondolatok a vasárnapi evangéliumi szakaszhoz

„Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené” (Mt 22,21)

„Jézusnak ez a mondása természetesen nem akarja megoldani a vitáinkat és politikai küzdelmeinket, mert ez a mi felelősségünket érinti, és abból a felismerésből születik, amelyre maga Jézus figyelmeztetett bennünket: »Miért nem ítélitek meg magatoktól is, hogy mi az igazságos?« Jézus nem volt és nem is akart politikai messiás lenni; ha királynak vallotta is magát, rögtön hozzátette, hogy nem úgy az, mint a földi királyok (vö. Jn 18,36). Nem Caesar volt egy másik Caesarral szemben, hanem tiszteletben tartotta a hatóságokat, és arra kérte követőit is, hogy tiszteljék jogait, mint szükséges emberi hatalmat, amely mindig alárendelt egy adott korszak összetett társadalmi és politikai valóságának. Ezért fogja Pál apostol arra kérni a keresztényeket, hogy rendeljék alá magukat a polgári hatóságoknak (vö. Róm 13,1–7; Tit 3,1), és hasonlóképpen Péter apostol: »Cselekedjetek szabad emberként […] Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek!« (1Pét 2,1–17). Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ezeket az apostoli irányelveket a keresztényüldözés időszakában kaptuk a Római Birodalomban… A keresztény ember tehát becsületes polgár, aki tiszteletben tartja kötelességeit az állam felé, de Isten szolgája, soha nem embereké vagy emberi hatalmaké. Legfőképpen pedig tisztában kell lennie meghívottságával, hogy ő Isten Országának polgára (vö. Fil 3,20). A keresztény ember hűséges a földhöz anélkül, hogy kivonná magát a történelemből, elmenekülne a világból vagy »ellelkizné« az egészet. Neki az Úr akarata szerint kell tevékenykednie a földön, törekedve a köz javára, az igazságosságra, a kiengesztelődésre és a békére. Megadni Istennek, ami az Istené, humanizációt jelent; azt jelenti, hogy emberséget viszünk a világba.”

(Enzo Bianchi, Comunità monastica di Bose)