Nazianzi Szent Gergely, a nagy egyházatya egyik elmélkedésében egy olyan élményvilágról beszél, amely a nagyböjti időben különösen közel áll hozzánk. Bele tudjuk magunkat élni ebbe a világba, amely ilyenkor megszólít bennünket, mert „Urunk, a mi vétkeinkért halált szenvedett és megigazulásunkért életre támadt”(Róm 4,25). Ez az élményvilág odavezet bennünket, hogy ne csak véleményt alkossunk Krisztus üdvösségszerző áldozatáról, hanem felfedezzük azt a személyes vonatkozást is, amely egészen közel visz bennünket a húsvéti misztériumhoz.

Ezt a belső folyamatot így fogalmazza meg Nazianzi Szent Gergely: Ha cirenei Simon vagy, fogd a keresztjét, és kövesd! Ha gonosztevő vagy, és vele együtt keresztre lettél szögezve, akkor becsületes emberként ismerd el őt Istenednek; ha őt, helyetted és bűneidért, a bűnösök közé számították, te őmiatta válsz igazzá. Ha arimateai József vagy, kérd el a holttestet attól, aki keresztre szegeztette; és tiéd lesz az, aki a világ engesztelő áldozata. Ha Nikodémus vagy, Isten éjszakai tisztelője, kend meg Jézust a temetésre szánt kenetekkel. Ha az a bizonyos Mária vagy, vagy a másik Mária, vagy Szalóme, vagy Johanna, sirasd hajnalban könnyeiddel. Törekedjél arra, hogy te lásd meg elsőnek az elmozdított követ, talán az angyalokat is, de inkább magát Jézust.

Húsvét ünnepén mintha fellélegezne a világ, mert sokszor látjuk magunkat keresztre feszített gonosztevőnek, a segítségnyújtástól menekülő cirenei Simonnak vagy éppen vétkeit sirató Mária Magdolnának. Nyomasztó képek ezek. Húsvét ünnepén viszont már ott állunk az elmozdított kő előtt, az örömhírt hozó angyal előtt és a feltámadt Krisztusra tekintünk. Istennek ez az új teremtése felrázza a világot.

Egyházközségi honlapunk minden kedves olvasójának áldott húsvéti ünnepeket kívánunk!

ferences testvérek