Szülessen meg bár Krisztus ezerszer Betlehemben,

ha benned nem születik meg, örökre elvesztél. (Angellus Silesius)

Isten Igéje, mely egykor test szerint megszületett…

szakadatlanul meg akar születni lélekben azoknak,

akik vágynak rá. (Maximosz Hitvalló)

Az ember nem tudja Isten megszületését saját eszközeivel előidézni. Isten műve az. Amikor karácsonykor Krisztus születését ünnepeljük, megsejtünk valamit abból, hogy bennünk is meg akar születni. A német misztikusok szerint a hallgatás az a hely, ahol Isten megszületik bennünk.

Isten a lélek legbelsejében, az értelem parányi szikráiban születik meg,

ahol a lélek a legtisztábbat, legnemesebbet és leggyengébbet képes nyújtani,

ott kell megtörténnie: a mély hallgatásban, ahová semmilyen teremtmény

és semmilyen kép nem jutott be soha. (Eckehart Mester)

Megsejthetünk valamit ebből a titokból, ha egyszer karácsonykor csendben leülünk a jászol képe elé és hagyjuk, hogy hasson ránk. Elképzeljük magunkat: ahová sem gondolataim, sem akaratom, sem szándékaim nem jutnak el, ott van a jászol bennem, s az isteni gyermek pihen benne. Isten épp olyan gyengéden, alig észrevehetően van bennem, mint ez a gyermek. Ha Isten gyermekként bennünk él, akkor a gyermek titkából valami ránk is átszivárog. Nagyon csendesek, nagyon óvatosak és gyengédek leszünk. A gyermekben felfedezzük saját őszinte lényünket és talán mély béke tölt el, ha hallgatásban eggyé váltunk önmagunkkal.

Nem szabad azonban Isten születését félreértelmeznünk, mintha rendelkezhetnénk Istennel. Az embernek mindig tudnia kell, hogy ő csak istálló, amelyben Isten megszületik. Nem palota, mely kész Isten jelenlét bennünk. Aszkézissel, imával vagy meditációval sem tudjuk kieszközölni. Mindig is istállók maradunk, amelyben trágya és szemét található. Nem kell elfojtani a bennünk lévő tisztátalant. Isten ennek ellenére arra méltat minket, hogy bennünk akarjon szállást venni, de szükségünk van a karácsony ünneplésére, hogy képesek legyünk hinni ebben. Magunktól ugyanis képtelenek vagyunk elhinni. Önmagunkban gyakran csak sötétséget, a zűrzavart, a korlátokat és a gyengeséget látjuk. Gyakran nagyon távol érezzük magunkat Istentől. Egy ünnepnek kell rávilágítania arra, hogy Isten istállóban, jászolba születik, ökörtől és szamártól körülvéve és épp a pásztoroknak, lelkünk kevésbé előkelő részeinek kell eljönniük e gyermek imádásra, míg legnemesebb részünk, az értelem mentegetőzve hátra marad: nincs hely a szálláson. És szükségünk van az énekekre és gyertyákra, hogy hinni tudjunk, Isten születése új húrokat pendíthet meg bennünk.