Kelet s Nyugat határa közt:

a nagyvilágon mindenütt,

dicsérjük mind Krisztus királyt,

Szûz Máriának szent Fiát.

Világ teremtõ Istene

a szolga testét vette fel,

testével testünk váltja meg,

hogy mûve így ne vesszen el.

A szûzi testnek templomát

az ég kegyelme járja át:

a lányka méhe befogad

felfoghatatlan titkokat.

A tiszta szívnek otthona

egyszerre Isten temploma;

férfit nemismert, folttalan,

szó hallatán Fiút fogan.

A Szûz megszülte Gyermekét,

kit Gábor angyal hirdetett

s bezárva még a méh

ölén János repesve érezett.

Nem bánja: szalmán fektetik,

nem borzad: jászolba teszik.

Ki táplál minden madarat,

kevéske tejjel jóllakik.

Az égi kórus ünnepel,

dicséri Istent víg dala,

a pásztorok közt megjelent

a nagy Mindenség Pásztora.

Jézus, magasztal énekünk,

ki Szûztõl születtél nekünk:

Atyádat és Szentlelkedet

örökre dicsérjük veled. Ámen.