1. A ferences lelkiség mindenki másnál jobban kerüli a szócsatákat. Elsősorban a cselekedetekben mutatkozik meg. Ferenc az elhagyott leprások szolgálatába állt. Regulájában azt írta, hogy a testvérek kötelesek gondozni a betegeket, föl kell tárniuk egymás szükségleteit, és segíteniük kell egymást. Az első testvérek még a rablókat is befogadták közösségükbe.

2. A történelem során a testvérek mindig elég rugalmasak voltak ahhoz, hogy az emberek segítségére siessenek váltakozó ínségeikben. Így jutottak el az igazságosságért folytatott küzdelemhez, és oda, hogy gondoskodjanak a hátrányos helyzetűekről és az elnyomottakról, valamint mindazokról, akikért egyedül ők vállalhattak felelősséget.

A középkorban, amikor még minden területet, a társadalmi intézményeket éppúgy, mint az egyéni kezdeményezéseket a kereszténység határozott meg, az irgalmasság cselekedeteit az Evangélium fényében az élet minden területén meg akarták valósítani. Bár Jézus Krisztus egyházának elsődleges feladata az igazságosságért és a szeretetért való elkötelezettség lenne, ezt sok minden akadályozta: a kolostorok törvényhozása, a papság szokásai és előjogai, a nők hátrányos helyzete. A ferences család viszont könnyebben tudott szembenézni az ezerarcú emberi fájdalommal. A ferenceseknek ugyanis nem volt szigorú klauzúrájuk, a harmadrend tagjai pedig a nép között éltek. Önként vállalták a szegénységet, az alázatot és a szolgálatkészséget, ezért tudták fölvenni a harcot az embereket sújtó nyomorral, az Istentől eltávolító fájdalommal.

Anton Rotzetter – Willibrord-Christian Van Dijk – Thaddée Matura: ASSISI SZENT FERENC (A kezdet, és ami abból megmaradt – Karitász, társadalmi elkötelezettség és békepolitika – 151. Bevezetés)