A szegény Lázár története az evangélium egyik legismertebb szakasza. Olyan jelenetet ír le, amely manapság is gyakori az életben. A bőséges lakomákon dőzsölő gazdag ember nem a múlté, és Lázár alakja sem tűnt el napjainkból. Két személy, két élethelyzet: odalent Lázár, aki a gazdag emberre függeszti tekintetét, hátha lehullik számára egy kis morzsa, odafent a gazdag, aki úgy tesz, mintha Lázár nem is létezne, meg sem látja. Elvakította a gazdagság. Ez a fajta vakság ma is létezik városainkban, a világban: a szegények népe ott áll a gazdagok ajtaja előtt, az élet ajtaja előtt, és várja, hátha lehullik egy kis morzsa a bőséges lakomából. Annak a gazdag embernek nem csupán neve nincs, hanem arca sem. Lázárt viszont kiválasztja Isten, nevén szólítja, ahogyan a barátaival teszi, mert őt, akit az emberek megvetettek, Isten szereti és kiválasztja, hogy részt vegyen a mennyei lakomán. Az Úr – és ezért tanítványai számára is – elfogadhatatlan botrány, hogy mekkora távolság van a gazdag ember és Lázár élete között. Erre nincs semmi elfogadható magyarázat. Ez a hatalmas szakadék ugyanakkor azt is jelzi, hogy a gazdag embernek nagyon szomorú sors jut osztályrészül. Sajnos későn méri fel, amikor már nem lehet legyőzni a távolságot. Pedig nem kellett volna sokat tennie érte életében. Azt kéri ezért, hogy figyelmeztessék testvéreit. A gazdag ember azonban nem tudja, hogy a szakadékot nem hatalmas erőfeszítések árán kell legyőzni, hanem elég kinyitni a Szentírást (Mózest és a prófétákat). Tőlünk is ezt kéri az Úr, különösen most, a nagyböjti időben. Isten szava megérinti szívünket és arra ösztönöz, hogy legyünk irgalmasok a városainkban élő sok-sok Lázárral.

Paglia, Vincenzo: Isten Szava minden napra {2017.}