Nagyböjt 3. vasárnapja (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Miután a nagyböjtöt Márk evangéliumával kezdtük, a mai naptól Virágvasárnapig János evangéliumának szakaszait követjük. A mai szakasz (Jn 2,13–25) azt az epizódot beszéli el, amikor Jézus bemegy a Templomba, meglátja az árusokat és pénzváltókat, és kiűzi őket. Az evangélium elején (2. fejezet) vagyunk.

Hogy a szakaszt jobban megértsük, induljunk kicsit távolabbról.

Mindegyik evangélista egy „fordulattal” kezdi a maga elbeszélését, egy olyan eseménnyel vagy olyan szavakkal, amelyek képesek kifejezi azt az újdonságot, amely most betör a történelembe.

Az evangélisták elbeszélésük alapjául néhány közös elemet fektetnek le, amelyeket ezért alapvetőnek gondolunk: az Írások beteljesedtek; Isten Országa elközelgett; új korszak veszi kezdetét, amelyben Isten minden szegény számára ingyenesen üdvösséget teremt. Ahhoz, hogy ebbe az Országba belépjünk, nem kell mást tennünk, mint megtérni, elhagyni Istennel való kapcsolatunk megélésének régi módját, hogy megnyíljunk a Vele való kapcsolat egy új modelljére.

Máté evangélista például a gyermekségtörténet után, amelyben a várt Messiás fogadja a pogányok hódolatát, Jézus nyilvános működését a nagy hegyi beszéddel kezdi, azon élet minden újdonságának szintézisével, ​​amelyet az Országba meghívottak ettől a pillanattól kezdve élhetnek.

Márk evangélista elbeszéli, hogy Jézus az emberek közé jön és hirdeti, hogy Isten közel van.

Lukács evangélista is elmondja Jézus születésének eseményeit, és a Magnificat által Máriával beszélteti el a történelem nagy fordulatát, amit Mária saját testi szemeivel látott („hatalmasokat letaszított trónjukról, az alázatosokat felmagasztalta” (Lk 1,52). Majd a keresztelkedés és a kísértések után Jézus Názáretben kezdi meg szolgálatát, ahol szombaton bemegy a zsinagógába és elmondja programbeszédét, amely azonnal nagy ellenállást ébreszt. Ebben a beszédben mondja azt is, hogy megkezdődött az Úr kegyelmének esztendeje, a történelem minden utolsója iránti irgalmasság éve.

János evangéliumában ez a fordulat egyenesen fizikai, konkrét, szemléletes.

A Templom „megtisztításának” ezt az eseményét a szinoptikus evangéliumok szerzői az evangélium végére helyezik, azt követően, hogy Jézus diadalmasan bevonult Jeruzsálembe. János evangélista viszont ide, az evangélium elejére illeszti.

Miután találkozott Keresztelő Jánossal és meghívta az első tanítványokat, Jézus küldetését két, stratégiailag fontos helyen kezdi meg: Kánában egy olyan házban, ahol menyegzőt ünnepelnek, és a jeruzsálemi Templomban.

Kánában bőséggel ajándékoz új bort az új szövetséghez, melynek elérkezett az órája.

A jeruzsálemi Templomban Jézus fontos szimbolikus gesztust tesz: kijelenti, hogy a kultusz ilyen, értékesítéssel és pénzzel zajló ünneplése nem Istennek tetsző kultusz, hanem piac, bálványimádás. Bármely kapcsolat Istennel, amelyben azt gondolják, hogy az üdvösséget meg kell vásárolni, piac és bálványimádás.

Jézus azt mondja, hogy ennek az időnek, az ilyesfajta kultusznak vége, és a hitélet új módja veszi kezdetét: a fordulat teljes, mint a pénzváltók asztalaié, amelyeket Jézus felborít (Jn 2,15).

Felborul a szent és a profán közötti viszony, megdől az istenkép, megdől a kultusz, az áldozat és a templom jelentése, és visszakapja az ingyenesség eredeti dimenzióját.

A Jézus által véghezvitt tettben van egy utalás Zakariás próféta könyvének utolsó versére (Zak 14,21), amely a messiási időkről úgy beszél, mint amelyben „nem lesznek többé kalmárok a Seregek Urának házában”. Nem meglepő tehát, hogy a nép elöljárói jelet kérnek (Jn 2,18), ami hitelesítené Jézus általuk botrányosnak tartott viselkedését.

Mi hitelesíti hát Jézusnak egy új korszak beköszöntére vonatkozó bejelentését?

Jézus válaszában szenvedéséről beszél. Az teszi majd végérvényessé a mai gesztust, mert a lerombolásból harmadnapra feltámadó, dicsőséges teste (Jn 2,19) lesz az igazi új Templom, az Isten és ember – minden ember – közötti találkozás új helye.

Ésszerű, hogy a nép elöljárói és a farizeusok nem értik. Még a tanítványok sem értik, és így félreértések sora veszi kezdetét, melyek végigkísérik János egész evangéliumát.

Ha nem is értik, ez nem jelenti azt, hogy Jézus beszéde haszontalan: János evangélista már most megelőlegezi, hogy Jézus feltámadása után a tanítványok emlékezni fognak (Jn 2,22) ezekre a szavakra és erre a tettre, és hinni fognak.

A feltámadás lesz az kulcsesemény, amely végre képessé teszi a tanítványokat, hogy értsenek, és a Szentlélek új módon emlékezteti majd őket a dolgokra (Jn 14,26).

A nagyböjt útja tehát odaadást kíván: nem azért, mert azt kívánná tőlünk, hogy valami többet tegyünk, hanem mert engednünk kell, hogy az Úr bennünk is véghezvigye azt a fordulatot, amit a kereskedők asztalaival tett a jeruzsálemi Templomban…

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz.Gy.