Az ítéletek kihirdetése után heteken át őrizték a rabokat a Conti utcai fogházban, mielőtt átszállították volna őket Sopronkőhidára az elosztóhelyre. Szaléz atya a falban lévő kályhacső nyílásán keresztül gyóntatott meg mindenkit. Bocsánatot kért mindenkitől. Az egyik szobában volt egy közülük való besúgó, Pók László, akinek elmondása szerint a bent lévő küblivel agyon akarták ütni, de Szaléz atya felszólítására nem tették meg. Valamikor november elején szállították őket Sopronkőhidára. Egy cellába került a kamaraerdei per két vádlottja: Ditz László orvostanhallgató és Udem Miklós műszaki egyetemi hallgató, a négy gyöngyösi: Szaléz, Kizmann, Bodnár, Kiss, valamint egy hat éves kislány megerőszakolásáért elítélt orosz tiszt. Az orosz tiszt elmondása szerint október 11-én végezték ki a hat embert. A kivégzések késő éjjel, illetve hajnalban történtek. Egyenként hívatták az elítélteket, le kellett vetkőzni orvosi vizsgálat miatt, majd zuhanyozni küldték őket, előtte azonban injekciót adtak be az áldozatoknak. Ez lehetett strichin vagy légbuborék. Sejtelmük sem volt, hogy őket megölik, mert golyó általi kivégzésre voltak felkészülve. A halottakat teherkocsin vitték a temetőbe, mindegyiket tarkón lőtték, majd jeltelen sírba temették őket.¹

Szaléz rehabilitációs igazolásán ezt olvassuk: „Az OSZSZK Büntető Törvénykönyv 49. §. alapján az OSZSZK Büntető Törvénykönyve 58-2, 58-8, 58-11. § szerint a legsúlyosabb büntetéssel, főbelövéssel sújtották. Az ítéletet 1946. december 10-én végrehajtották.”²