1904. július 27-én született Szegeden. Szülei tíz gyermeke közül ő volt az ötödik. Rövid ideig adatott meg számára a boldog gyermekkor. A “Nagy Háború”-ban elvesztette édesapját és három bátyját. Útja minden nap az alsóvárosi ferences rendház előtt vezetett el, ott ismerkedett meg a barátok életével. Elsőként Zadravecz István házfőnök, későbbi püspök vette pártfogásba. A rendház tagjai rendszeresen jártak koldulni a környező tanyákra. Az így összegyűlt adományokat hordták ki családoknak, ebben segített nekik Kiss László. 1920-ban jelentkezett szerzetesnek, ekkor kapta a Szaléz nevet. Újoncévének jelmondatát Szent Ágostontól választotta: “Rombold le, amit Isten nélkül építettél!”

Szerzetesi és papi pályára való felkészülésében számos rendházban tanult: Egerben, Szécsényben, Gyöngyösön, Pécsett. 1928-ban pappá szentelték. Első állomáshelye Pécs, ahol tanítja a kollégistákat, lelkigyakorlatokat tart, kiváló hitszónok.

1934-ben Jászberénybe került, rábízták a filozófia tanszék vezetését. Igyekezett minél több embert Jézushoz vezetni, tevékenyen részt vett a város életében.

Egy, a Korunk Szava című katolikus hetilapban megjelent írásával magára haragította a város apátját. A jószándékú cikk ellenére el kellett hagynia a várost. 1937-ben kezdte meg amerikai misszióját. 5 évig szolgálta az ottani emigráns magyar családokat.

1942-ben az „Öreg-kontinens”-re induló utolsó személyszállító hajóval érkezik vissza a háború sújtotta Európába, a debreceni rezidencia vezetőjének nevezték ki. Kereszténységéből és humanizmusából fakadóan minden elnyomó rendszer ellen felemelte a szavát. Tartományfőnöke megmentette a Gestapótól, a nyilasokkal szembeni bátor kiállása miatt másik városba helyezték át.

1944. június 23-án érkezett Gyöngyösre. A klerikát magisztere lett. Ezekben a vészterhes években megalakította a KEDIM-et (Keresztény Demokratikus Ifjúsági Mozgalom), mellyel a háború után folytatta Gyöngyösön az ifjúság nevelését, a közösség nagy sikerrel működött.

1945-46-ban Gyöngyösön és környékén rejtélyes bűnesetek történtek. A kommunistaellenes csapat vezetője valószínűleg egy fiatal gyöngyösi diák volt, akinek édesanyját a család szeme láttára erőszakolták meg a gyöngyösi boroktól megrészegedett orosz katonák.

Kiss Szaléznak semmi köze sem volt a szovjetellenes akciókhoz. Azért szemelték ki a koncepciós per áldozatául, mert a Kisgazda Párttal kapcsolatban állt és nagy befolyása volt a városi fiatalságra.

1946. áprilisában elfogták. Utolsó szentbeszédét a Szent Bertalan templomban tartotta. A mise után elmondta a fiataloknak, mi fog történni vele. Olyan brutálisan megkínozták, hogy lehetetlen volt bíróság elé állítani és kirakat-perben elítélni, ezért átadták egy magyarul nem tudó szovjet katonai bíróságnak, ők ítélték halálra több más gyöngyösi fiatallal együtt.

1946. március 17-én ezzel a sorokkal zárta Egyszeri válasz című cikkét a Gyöngyös és vidéke című helyi újságban az akkorra már állandósult, alaptalan vádaskodásokra reagálva:

“…ha az idézést megkapom, okvetlenül megjelenek bíráim előtt. Addig még járom a magam útját, s hiszem, hogy milliók járnak ezen az úton velem jobb jövőnk felé.”

Bátor, keresztény ember volt, akinek a vértanúhalál jutott részéül, de példamutatásával milliók járnak vele azóta is az úton az üdvösség felé.

Forrás: Gyöngyösi Ferences Könyvtár