Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Plébánia

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit:

2021. március 21.

NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA

Magyar népi nevén Feketevasárnap

Sok emberről meg lehetne mintázni a helytelen önszere-tet szobrát. Sasszemmel nézik az érvényesülés, a gazda-godás lehetőségeit, lecsapnak mindenre, amiből előnyük származhat. Csak lemondani, adni nem tudnak. Ügyes-nek, gazdagnak látszanak, valójában azonban nagyon is szegények. Sajnálatra méltóan üres az életük. Viszont ör-vendetesen gazdagabbá válik azok élete, akik Krisztusért feláldozzák önmagukat.

KEZDŐÉNEK Zsolt 42, 1–2

Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, az istentelen néppel szemben védd ügyemet, ments meg a gonosz és álnok emberektől, mert te vagy az én megmentő Iste-nem.

OLVASMÁNY Jer 31, 31–34

Jeremiás próféta által üzeni az Úr: az emberi szívekbe írom majd be törvényemet. Ez a belső törvény nemcsak megismerteti velünk Isten akaratát, hanem erőt is ad an-nak teljesítésére.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 50. Zsoltár

Válasz: Istenem, kérlek téged, *

teremts bennem tiszta szívet.

SZENTLECKE Zsid 5, 7–9

Jézus azért jött, hogy annak akaratát teljesítse, aki őt küldte. Engedelmes volt egészen a kereszthalálig, és üd-vösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki.

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS Jn 12, 26

Jézus mondja: „Aki nékem szolgál, az engem kövessen, * és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám.”

EVANGÉLIUM Jn 12, 20–33

A búzaszemnek el kell halnia, hogy sokszoros termést hozzon. Ugyanígy Jézus kereszthalálából is új élet fakad. Nekünk is készen kell lennünk arra, hogy Jézusért elve-szítsük életünket. Így remélhetjük ugyanis, hogy elnyer-jük az örök üdvösséget.

FEKETEVASÁRNAP

Nagyböjt 5. vasárnapjának népi neve. A liturgiában egy-re erősebben rajzolódik ki a Szenvedő Krisztus képe, megjelenik a Fájdalmak Férfia. Testvérek, vegyünk részt fájdalmában, de lássuk meg benne a Győzőt is. Nézzük benne a Királyt, aki szenvedése által a kereszt trónjáról uralkodik. Gondoljuk végig, hogy mennyire vettük ko-molyan az idei Nagyböjt kihívásait?

Jézus keresztje alatt megértjük,

hogy Isten útjai egészen mások,

mint ahogy mi elképzeljük.

A KERESZT ÚTJÁN

Vianney Szent János szavaival buzdítjuk testvéreinket Nagyböjtben: „A kereszt útján, gyermekeim, csak az el-ső lépés nehéz. Legnagyobb keresztünk nem maga a ke-reszt, hanem az, hogy félünk tőle. Nincs meg a bátorsá-gunk, hogy hordozzuk, jóllehet tudjuk s tapasztaljuk, hogy kikerülni nem lehetséges; utolér bennünket.”

BÖJTI FEGYELEM

Kötelező hústól való megtartóztatás van Nagyböjt pén-tekjein a betöltött 14 éves kortól. * Az év többi péntekje egyszerű bűnbánati nap, amikor elsősorban hústól való megtartóztatással vagy helyette több imádsággal, ön-megtagadással, és egyéb jócselekedetekkel tehetünk eleget a bűnbánati fegyelem előírásának.

URUNK SZÜLETÉSÉNEK HÍRÜLADÁSA

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Csütörtökön, március 25-én ünnepli az Egyház a meg-váltás hajnalát, Krisztus megtestesülését. Amit a Szeplő-telen Fogantatás előkészített, az ma valóra válik: a Szentlélek mindenható, teremtő erejéből alászáll az örök Ige, mint a természetfeletti élet csírája. A Szűzből anya lesz, anélkül, hogy megszünnék szűz maradni. Ezt az ünnepet oly mély titok hatja át, amely előtt hódolattal és imádattal hajtunk térdet. Amikor a liturgia erről meg–emlékezik (az Úrangyalában, a Hiszekegyben) mélyen meghajlunk. A mai ünnep időpontját a Karácsony napja határozza meg. A legrégibb ünnepek egyike. A görög liturgia így dicsőíti az ünnepet: „Ma van a mi üdvössé-günk kezdete és az örök titoknak megnyilatkozása. Az Isten Fia a Szűz fiává lőn, és Gábor arkangyal isteni kegyelmet hirdet. Azért mi is vele együtt az Isten-szülőnek kiáltsuk: Üdvöz légy, malaszttal teljes, az Úr van teveled!”

ÉNEK AZ ANGYALI ÜDVÖZLETRŐL

Mikor Máriához az Isten angyala

Názáret városba az égből leszálla,

kit szent imádságban Gábriel talála,

ékes köszöntéssel a Szűzhöz így szóla:

„Üdvözlégy, Mária, kit Isten szeretett,

sok nemzetek közül magának eljegyzett.

Készíts azért szállást az Isten Fiának,

mert téged választott szentséges Anyjának.”

„Az Úrnak Igéjét örömmel elvárom,

mint Isten akarja, én is úgy akarom,

tiszta hajlékomba, ha tetszik, bezárom,

mert szüzességemben tudom, nem lesz károm.”

Világosítsa meg az Úr én házamat,

ragyogó fáklyákkal rakja udvaromat,

piros hajnal után hozza fel napomat,

Hogy meglássam én is az én Krisztusomat!

Szöveg: Kájoni Kancionále

Dallam: XVII. sz. erdélyi népi gyűjtés szerint

Nagyböjt 5. vasárnapja (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A mai evangéliumi szakasz János evangéliuma 12. fejezetébe vezet bennünket.

Már közel vagyunk a szenvedéshez, ami a 13. fejezetben Jézus tanítványaival elköltött, utolsó vacsorájával veszi kezdetét. A 12. fejezetben viszont előbb a betániai megkenés elbeszélését (Jn 12,1–11) olvashatjuk, majd Jézus diadalmas bevonulását Jeruzsálembe (Jn 12,12–19). Az utóbbi a Jézus „sikerét” szemlélő farizeusok vigasztalan és haragos reakciójával zárul: „A farizeusok akkor így szóltak egymáshoz: »Látjátok, hogy semmire sem mentek? Lám, az egész világ tódul utána!«” (Jn 12,19)

A mai evangélium is arról szól, hogy Jézus képes tömegeket vonzani: a kontextus a Pászka ünnepe, amelyen a Jeruzsálembe zarándoklók között vannak azok a görögök is, akik látni szeretnék Jézust.

A történet nagyon különleges: a görögök erről Fülöppel beszélnek, Fülöp Andrással, majd Fülöp és András beszámolnak róla Jézusnak (Jn 12,21–22). Végül ezek a személyek eltűnnek, és nem tudjuk, hogyan zárul a történet, találkoztak-e a görögök Jézussal vagy sem. Azonban van válasz, éppen az olvasott szakaszban, különösen is annak konklúziójában (32. vers: „mindent magamhoz vonzok majd”). A kérdésre, hogy láthatják-e őt, Jézus azzal válaszol, hogy mindnyájan látni fogják, amikor felemeltetik és mindent magához vonz. Jézus feltárja azt a mély logikát, ami egész létének mozgatója volt, és ami az immár elérkezett szenvedéséhez vezet (vö. 2,4; 7,30). Ezt egy rövid példázattal mondja el, amely a gabonaszemről szól: „ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz.” (Jn 12,24).

Ebben a néhány sorban meglepő újdonság rejtőzik, ami által Jézus kimondja, hogy kétféle logika szerint lehet az életet élni: az egyik a magány logikája, a másik a közösségé. Jézus ebben a perspektívában értelmezi szenvedését és feltámadását.

Egy beszűkült, önmagába zárt, önmagára összpontosító élet magányos létté válik, amely csak önmaga szűkös életterét ismeri, és az a rendeltetése, hogy véget érjen. Egy másokért elveszített élet, amely szeret és önmagát odaajándékozza, belép a kapcsolat logikájába, és az ilyen élet beteljesül.

Jézus jól tudja, hogy a közösség logikája választásának megvan az ára. Ez az ár az ő halála, az, hogy annak a kezébe adja önmagát, aki mindent megtehet vele, amit csak akar. Ezzel a kilátással szembenézve mélyen megrendül (Jn 12,27). Azonban azt is tudja, hogy nagyobb, erősebb kezekben van, az Atya kezében, az igazi dicsőséghez és igazi élethez hűséges kezekben: Jézusnak azzal a döntésével szemben, hogy a végsőkig elmegy a közösség útján, az Atya megerősíti a maga döntését, hogy nem hagyja szeretett Fiát magára és hallatja hangját (Jn 12,28). Megdicsőítette nevét és továbbra is megdicsőíti.

Mit jelent ez? Miféle nevet? Isten neve: „Atya”: János evangéliumában Jézus végtelenszer ismétli. Nos, Isten továbbra is Atya, továbbra is az, aki életet ad. Nem hagyja egyedül a Fiút, mert osztozik a Fiúval a közösségnek és a szeretetnek abban a logikájában, amely szerint kapcsolatuk nem halhat meg.

Ezen a ponton a szenvedés órája a dicsőség órájává lesz (Jn 12,23), az igazság, vagyis Isten szeretete teljes kinyilatkoztatásának órájává: olyan nagy és erős szereteté, amely képes a halált életté, a véget új kezdetté alakítani. Jézus „felemelt” lesz (Jn 12,32): egyetlen szó, amely egyszerre fejezi ki a keresztet és a dicsőséget, mert a kereszt és a dicsőség mostantól elválaszthatatlanok.

Ebből a felemeltetésből új nép születik, amelyhez mindenki csatlakozhat: „Amikor majd felemeltetem, mindent magamhoz vonzok” (Jn 12,32).

Mindazok, akik meghallják szívük mélyén azt a mély vonzást, amit egy ilyen szeretet ébreszt, a látszólagos vereségen és kudarcon túl belépnek az élet egy új logikájába, és követik az Urat oda, ahol Ő van (Jn 12,26).

Múlt vasárnap arra kaptunk meghívást, hogy emeljük tekintetünket a pusztában felemelt kígyóra (Jn 3,14), hogy gyógyulást és életet nyerjünk. Ma azt kéri tőlünk az Úr, hogy emeljük tekintetünket újra a keresztre emelt Jézusra, a mi üdvösségünkre. Ha a tekintetünket Rá szegezve tartjuk, az üdvösségnek ebben a szüntelen szükségében megtapasztaljuk vonzásának erejét, amely megment minket az élet megannyi zaklatottságától, szétszórtságától, és egyesít minket abban a mély vágyban, hogy Vele és egymással szeretetközösségben legyünk.

+ Pierbattista

Fordította: dr. Sz.Gy.

Gyóntatási ügyeletet tartunk a Nagyhéten: Március 29-től április 3-ig: reggel 6 órától 18 óráig.

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2021. március 14.

NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA

Laetare!

Az Egyházhoz való tartozásunk fölött érzett vigasság vasárnapja.

Az éj leple alatt nemcsak a gonoszság működik, hanem az éj csendjében munkálkodhat a kegyelem is. A hosszú éjszakában nemcsak bűnbandák szervezkednek, hogy bűntetteket hajtsanak végre, hanem imádkozni, elmél–kedni és megtérni is lehet. Az éjszaka Istenhez is elve-zetheti az embert. Ahogy Nikodémus esetében is történt.

KEZDŐÉNEK vö. Iz. 66. 10–11

Örvendezz, Isten népe! Gyűljetek össze mind, akiknek kedves az Úr ügye. Szívből örüljetek, akik azelőtt szo–morkodtatok. Vigasztalódjatok meg, mint a gyermek megnyugszik anyja kebelén.

OLVASMÁNY 2 Krón 36, 14–16. 19–23

A választott nép eltért az Úr parancsától. Ezzel magára vonta az igazságos Isten büntetését. A babiloni rabság azonban nemcsak a büntetés eszköze volt, hanem alkal-mul szolgált a népnek, hogy bűnbánatot tartson és Isten-hez térjen.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 136. Zsoltár

Válasz: Ragadjon ínyemhez a nyelvem, *

ha nem emlékezem meg rólad.

SZENTLECKE Ef 2, 4–10

A bűn halálából feltámadni semmivel sem kisebb csoda, mint a testi halálból való feltámadás. Jézus Krisztus sze-retete és hatalma által részesülhetünk benne. Legyünk mindig hálásak Isten kegyelmi adományáért.

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS Jn 3, 16

Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta ér–te, * hogy örökké éljen minden őbenne hívő.

EVANGÉLIUM Jn 3, 14–21

Isten kezébe szívesen adnánk ostort, hogy verjen végig a világon, és büntesse meg a gonoszokat. Isten azonban nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje azt, hanem hogy üdvözítse. Higgyünk és bízzunk Isten irgalmas sze-retetében.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Isten előtt már az Ószövetségben is a bűnbánó lélek volt a kedves áldozat (vö. Zsolt 50, 18–19). Őszinte bűnbána–tomat teszem én is a szentmise oltárára. Add, Uram, hogy szívem mindig kész legyen a bűnbánatra.

ÁLDOZÁSI ÉNEK Zsolt 121, 3–4

A szent város szilárdan áll: biztos védelmet nyújt min–denkinek. Oda vonulnak az Úr választottai, hogy ma-gasztalják az Úr nevét.

IMÁDUNK TÉGED, KRISZTUS ÉS ÁLDUNK TÉGED. MERT SZENT KERESZTED ÁLTAL MEGVÁLTOTTAD A VILÁGOT.

LELKI TANÁCS

Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaid.

Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteid.

Ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaid.

Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemed.

Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat.

ISTEN, ÁLDD MEG A MAGYART!

MÁRCIUS IDUSÁN

IMÁDKOZZUNK HAZÁNKÉRT

Úristen, akinek kezében van minden ország és nép sorsa, áraszd hazánkra mennyei áldásodat, távoztasd el tőlünk az éhséget, háborút, betegséget, drágaságot. Vezéreld akaratod szerint elöljáróink szívét, hogy az igazság, hűség és béke áldásai boldogítsák országunkat. Amen.

A görög katolikus hívek imakönyvéből

SZENT JÓZSEF, A BOLDOGSÁGOS

SZŰZ MÁRIA JEGYESE

Főünnep: Március 19.

Szent Péter apostol írja a házastársak köteleségeiről: „Az Isten szemében az ember rejtett énje az értékes, a szív a maga békés szelídségében és zavartalan nyugalmában” (1 Pét 3, 4). Szent József, Jézus nevelőatyja ilyen ember volt. Csendes, szorgalmas munkás volt. Kereste Mária titkának magyarázatát, de bölcs emberként belenyugo-dott Isten akaratába. Védte Máriát, és nevelte Jézust. Tisztelete és ünnepe Nyugaton a 14-15 században terjedt el. 1621-től szerepel a nyugati Egyház naptárában. IX Piusz pápa az Egyház védőszentjévé nyilvánította, XXIII. János pápa pedig bevette nevét az I. Euchariszti-kus imába.

Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció dekrétumot adott közre 2013. május 1–jén, Szent József, a munkás napján, amely elrendeli, hogy a római hivatalos mise–könyv 2. 3. és 4. Eucharisztikus imádságában az „Isten Anyja, a Boldogságos Szűz Mária” rész után említsék meg a „Szent József, az ő Jegyese” betoldást.

Szent József példája munkára, alázatosságra, tisztaságra bíztat. Kérjük őt, hogy amint gondviselője volt a gyer-mek Jézusnak, úgy legyen oltalmazója az ő Egyházának is. A másik kérésünk pedig az legyen, hogy Szent József boldog halálához hasonlóan Jézus és Mária álljon mellettünk is halálunk óráján.

AZ ISTENI IRGALMASSÁG RÓZSAFÜZÉRE

BEVEZETÉS: Miatyánk, Üdvözlégy, Hiszekegy

NAGY SZEMEKRE: Örök Atya! Felajánlom neked szeretett Fiadnak, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak testét és vérét, lelkét és istenségét engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért. KIS SZEMEKRE: Jézus fáj-dalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész vi-lágnak!

BEFEJEZÉSRE: az öt tized után (háromszor): Szent Isten, szent erős Isten, szent halhatatlan Isten, irgalmazz nekünk és az egész világnak!

Nagyböjt 4. vasárnapja (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Múlt vasárnap láttuk, hogy a húsvéti út során meg kell tennünk egy fordulatot, meg kell változtatnunk a nézőpontunkat. Az az evangéliumi szakasz, amelyet ma olvasunk, továbbra is ezen az úton tart minket és további elmélyítést kínál.

János evangéliumának 3. fejezetét nagyrészt Jézus és Nikodémus éjszakai beszélgetése teszi ki. Nikodémus olyan ember, aki az igazságot keresi, és keresése során közeledik Jézushoz. Így kezdetét veszi egy összetett beszélgetés, melynek során Jézus a Törvény tanítója előtt új világosságot támaszt, és Nikodémust teljes „fordulatra” hívja.

A szakasz, amelyet ma olvasunk (Jn 3,14–21) Jézus válasza Nikodémus harmadik közbevetésére. Jézus épp azt mondta neki, hogy ahhoz, hogy valaki az élet részese legyen, felülről kell újjászületnie, és ez a születés nem lehet emberi mű: Isten ajándéka, melyben Lelke által részesít. Ezzel a távlattal szembesülve Nikodémus nagy zavarban van: a beszélgetést azzal kezdte, hogy tud valamit (Jn 3,2: „tudjuk, hogy Istentől jöttél”), ám azután minden tudása egy nem értő ember kérdéseinek enged teret: „Hogyan születhet valaki, amikor már öreg?” (Jn 3,4), „Hogy történhet ez?” (Jn 3,9).

Azért, hogy Nikodémust annak megértésre vezesse, hogy mindez csak kegyelemből történhet, Jézus a Számok könyve egy képét (Szám 21,4–9) idézi fel: Izrael pusztai vándorlásának egy nevezetes mozzanatáról van szó, amikor az izraeliták sokadik zúgolódását követően Isten mérges kígyókat küldött a nép közé, és „számos izraelita meghalt”. A nép felismerte vétkét és arra kérte Mózest, hogy járjon közben az Úrnál. Ő meghallgatta kérésüket és egy rézkígyót emelt egy fára: mindaz, aki megmarva tekintetét a kígyóra emelte, meggyógyult.

Ez a kép a mi valóságunkról vall, arról, hogy megsebzett és megváltott teremtmények vagyunk. Vagyis azt mondja el, hogy betegséggel sújtott személyek vagyunk, és ez a betegség halálos, vagyis az örök élet teljes hiányát jelenti. Ugyanakkor ez a kép arról is árulkodik, hogy van orvosság. Az orvosság a keresztre feszített Fiúra emelt tekintet: nincs más gyógymód, csak ez.

Isten szeretete van ott, azon a kereszten, mindenkiért. Semmi más nem gyógyíthat meg minket, csak ez a keresztre feszített Szeretet, csak az a teljes önátadás, ami abban nyilvánul meg, hogy az Atya odaadja értünk a Fiút (Jn 3,16). De csak az menekülhet meg, aki fölemeli tekintetét és egy ilyen Isten elé áll.

Ahhoz, hogy ez megtörténjen, két dolog lényeges.

Az első, hogy felismerjük vétkünket, felismerjük betegségünket, azt, hogy gyógyulásra van szükségünk. Aki ezt nem teszi, magára marad anélkül, hogy bárkitől szabadítást várhatna. Nem elég felismerni botlásainkat, hibáinkat: valami mélyebbről van szó. Egészen a bennünk élő rossz gyökeréig kell hatolni, ami abban áll, hogy valaki úgy él, mintha az élet nem Isten ajándéka volna, mintha nem volna kapcsolatban, közösségben az Úrral. A bűn az, hogy képtelenek vagyunk azt mondani: „köszönöm”, az, hogy kisajátítjuk magunkat. Ennek a felismerésnek megvan az ára: nem olyasmi, amit az ember egyedül, a saját erejéből megtehet. Ez Isten ajándéka. Ajándék, amelyre vágynunk kell, amelyet kérnünk kell.

A második lépés, hogy elfordítsuk önmagunkról, még a bűnünkről is a tekintetünket azért, hogy valami másra irányítsuk. Az üdvösség az, hogy látjuk a bennünk rejlő rosszat és nem maradunk meg benne; az, hogy törekszünk rá, hogy betegségünk segítségkérésre, a gyógyulás kérésére ösztönözzön bennünket. Jézusra tekinteni a hit cselekedete, úgy nézni rá, hogy Tőle várjuk az életet. Csak e hit által lehetséges az újjászületés.

A Bölcsesség könyve, amikor a kígyó történetét magyarázza (Bölcs 16,5–7), helyesen mondja: „Mert aki odafordult, nem az által gyógyult meg, amit látott, hanem általad, mindenek megmentője által”. Ezért a halál mérgétől szabadulás azok hitére adatott, akik bíztak az „üdvösségnek abban a jelében” (Bölcs 16,6), amelyet magasba emeltek, hogy mindenki – akár közel, akár távol van – láthassa azt.

Az üdvösség mindenkié, de megtörténhet, hogy valaki úgy él, hogy nincs tudatában annak, hogy megváltott. Ez az ember számára nagy szerencsétlenség, nagyobb, mint maga a bűn: nem tudni, nem hinni, hogy megbocsátottak nekünk.

Ekkor Jézus megerősíti: „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Majd hozzáteszi, hogy nem azért küldte őt az Atya, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse (Jn 3,17–18).

Nikodémus valószínűleg úgy gondolta, hogy Isten azért küldte a Fiút, hogy elítélje a világot: ha az ember vétkezett, természetes, hogy van ítélet. Ez részben igaz. Van ítélet, de ebben az ítélethozatalban Isten nem bíróként lép fel, hanem mint ügyvéd és orvos.

Istent könyörtelen bíróként elgondolni a halálhoz vezet. Az ítélet az, amit mindenki maga választ akkor, amikor elutasítja egy olyan Isten valóságát, aki megszabadít, aki úgy vált meg, hogy kereszthalált hal mindenkiért.

Nikodémus meghívásban részesült, hogy megtegye ezt az utat, ezt a fordulatot. Onnan, amit tud Istenről (Jn 3,2), oda, hogy rátekintsen egy olyan szeretetre, amellyel szemben csak hagynia kell, hogy az nézze és szeresse őt.

Ez az igazi, nagy fordulat, ez a megtérés, amelyre mindnyájan meghívottak vagyunk.

+ Pierbattista

Fordította: dr. Sz.Gy.

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2021. március 7. NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA

 „Az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek… Az Úr a te tanítód” (Iz 18, 20). Istenünk, Atyánk a templomban vár bennünket. Tanít, táplál, megbocsát. Isten ellen vétkezik, aki megszentségteleníti a templomot. Krisztus nem en-gedte meg, hogy az alkudozás és az üzletelés hangja hát-térbe szorítsa az imádságot. Mindig illő módon visel-kedjünk a templomban!

KEZDŐÉNEK Zsolt 24, 15–16

Szemem mindig az Úrra tekint, hiszen ő vonja ki lábam a csapdából. Tekints rám és irgalmazz: elhagyatott va-gyok és nyomorult.

Vagy: Ez 36, 23–26

Ha majd elismeritek, hogy én vagyok a ti szent Istene-tek: egybegyűjtelek titeket az egész világról. Tiszta vizet hintek rátok, és megtisztítlak minden gonoszságtól: új lelket adok belétek – mondja az Úr.

OLVASMÁNY Kiv 20, 1–17

A tízparancsolat Isten atyai szívének ajándéka. Mint szü–lő a gyermekét, úgy véd bennünket. Parancsainak tilal-maival segít, hogy boldog legyen az életünk.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 18. Zsoltár

Válasz: Uram, Istenem, *

örök életet adó igéid vannak.

SZENTLECKE 1 Kor 1, 22–25

Igaz, amit a közmondás tart: „Isten nem tud mindenki–nek a kedvére tenni”. A zsidók olyan Megváltót vártak, aki hatalommal jön el. A görögök pedig a tudós böl-csességét kívánták tőle. S ehelyett megjelent a keresztre feszített Jézus. Ismerjük fel keresztjében Isten bölcses-ségét és hatalmát!

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS Mt 17, 5

A fényes felhőből az Atya szózata hallatszott: * „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!”

EVANGÉLIUM Jn 2, 13–25

Jézus a jeruzsálemi templomban kijelentette: testének lerombolt templomát majd újra felépíti. Az apostolok Jé-zus feltámadása után vissza is emlékeztek erre.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Minden templomnak az legszentebb feladata, hogy he–lyet adjon a szentmiseáldozatnak. Mi is Isten templomai vagyunk. Ajánljuk fel életünket Istennek kedves áldoza-tul.

ÁLDOZÁSI ÉNEK Zsolt 83, 4–5

A veréb is otthont talál magának, és fészket a gerle, aho-vá fiait helyezze; én a te oltárodnál, Seregek Ura, Iste-nem és Királyom! Boldogok, akik házadban laknak, és téged örökké magasztalnak.

IMÁDUNK TÉGED, KRISZTUS ÉS ÁLDUNK TÉGED. MERT SZENT KERESZTED ÁLTAL MEGVÁLTOTTAD A VILÁGOT.

AZ IRGALMASSÁG

Az irgalmasság kettőt jelent: Adni. Az Egyházatyák egybehangzó tanítása, hogy a böjt akkor értékes Isten előtt, ha az így megtakarított pénzből (időből, stb.) a ná-lunk szegényebbeket segítjük. Az irgalmas szeretet egy-ben bűnbánati cselekmény, mert „a szeretet befödi a bű-nök sokaságát.” (1 Pét 4, 8) Megbocsátani. Őszinte szívből, semmi viszonzást és hálát nem várva, minden-kinek, aki ellenünk vétett. Ez is bűnbánati cselekmény, mert Krisztus ennek függvényévé tette az ő bocsánatát: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbo-csátunk az ellenünk vétkezőknek.”

AZ IMÁDSÁG

A böjt és a jócselekedet közvetve vonatkozik Istenre. Az imádságban, elmélkedésben, lelki olvasmányban a lélek közvetlenül Istenhez emelkedik: a teremtményektől a Teremtőhöz, a hasznostól az igazsághoz, az anyagiaktól a szellemiekhez, a hétköznapok túl sok külső eseményé-től a belsőhöz fordul, kilép önmagából, hogy megtalálja iga–zi önmagát. A Nagyböjt a több liturgikus ima, kö-zösségi ima, magánima, templomlátogatás, vallási tanu-lás és olvasás megszentelt időszaka.

NE LEGYÉL GÉPIES

Azt mondod, hogy nincs időd imádkozni. Napod az utol–só percig foglalt, és tevékenységeid felemésztik minden erődet. Igaz, hogy nem jutsz imához, mert egyik teendő a másikat éri. De próbálkozz kis röpimákkal. Hatásuk olyan, mint a lökhajtásos gépeké. Jól illenek a mai gyor-sasághoz. Időtartamuk: néhány másodperc. Napi munká-dat vallásos gondolatokkal, Isten megszólításaival kell átszőnöd. Ez az áhítat a nagy imaművészet titka!

IMA A FÁJDALMAS ANYÁHOZ

Mária szívét hét tőr járta át:

‘A te lelkedet is tőr járja át.’ (Lukács 2;33-35)

Üdvözölt légy Mária, fájdalommal teljes.

A keresztre feszített Jézus van teveled.

Méltó, hogy együtt szenvedjünk veled.

Az asszonyok közül, és méltó,

hogy együtt szenvedjünk a te

méhednek gyümölcsével Jézussal.

Asszonyunk Szűz Mária,

a keresztre feszített Jézus Anyja,

érdemelj ki könnyeket nekünk,

Fiad megfeszítőinek,

most és halálunk óráján! Amen.

FERENC PÁPA ÜZENETE

Az Evangélium örömhíre betölti a szívét és az egész életét azoknak az embereknek, akik találkoznak Jézussal. Azok, akik hagyják megmenteni magukat, megszabadulnak bűneiktől, szomorúságaiktól, a bel-ső ürességtől és az elszigeteltségtől.

Nagyböjt 3. vasárnapja (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Miután a nagyböjtöt Márk evangéliumával kezdtük, a mai naptól Virágvasárnapig János evangéliumának szakaszait követjük. A mai szakasz (Jn 2,13–25) azt az epizódot beszéli el, amikor Jézus bemegy a Templomba, meglátja az árusokat és pénzváltókat, és kiűzi őket. Az evangélium elején (2. fejezet) vagyunk.

Hogy a szakaszt jobban megértsük, induljunk kicsit távolabbról.

Mindegyik evangélista egy „fordulattal” kezdi a maga elbeszélését, egy olyan eseménnyel vagy olyan szavakkal, amelyek képesek kifejezi azt az újdonságot, amely most betör a történelembe.

Az evangélisták elbeszélésük alapjául néhány közös elemet fektetnek le, amelyeket ezért alapvetőnek gondolunk: az Írások beteljesedtek; Isten Országa elközelgett; új korszak veszi kezdetét, amelyben Isten minden szegény számára ingyenesen üdvösséget teremt. Ahhoz, hogy ebbe az Országba belépjünk, nem kell mást tennünk, mint megtérni, elhagyni Istennel való kapcsolatunk megélésének régi módját, hogy megnyíljunk a Vele való kapcsolat egy új modelljére.

Máté evangélista például a gyermekségtörténet után, amelyben a várt Messiás fogadja a pogányok hódolatát, Jézus nyilvános működését a nagy hegyi beszéddel kezdi, azon élet minden újdonságának szintézisével, ​​amelyet az Országba meghívottak ettől a pillanattól kezdve élhetnek.

Márk evangélista elbeszéli, hogy Jézus az emberek közé jön és hirdeti, hogy Isten közel van.

Lukács evangélista is elmondja Jézus születésének eseményeit, és a Magnificat által Máriával beszélteti el a történelem nagy fordulatát, amit Mária saját testi szemeivel látott („hatalmasokat letaszított trónjukról, az alázatosokat felmagasztalta” (Lk 1,52). Majd a keresztelkedés és a kísértések után Jézus Názáretben kezdi meg szolgálatát, ahol szombaton bemegy a zsinagógába és elmondja programbeszédét, amely azonnal nagy ellenállást ébreszt. Ebben a beszédben mondja azt is, hogy megkezdődött az Úr kegyelmének esztendeje, a történelem minden utolsója iránti irgalmasság éve.

János evangéliumában ez a fordulat egyenesen fizikai, konkrét, szemléletes.

A Templom „megtisztításának” ezt az eseményét a szinoptikus evangéliumok szerzői az evangélium végére helyezik, azt követően, hogy Jézus diadalmasan bevonult Jeruzsálembe. János evangélista viszont ide, az evangélium elejére illeszti.

Miután találkozott Keresztelő Jánossal és meghívta az első tanítványokat, Jézus küldetését két, stratégiailag fontos helyen kezdi meg: Kánában egy olyan házban, ahol menyegzőt ünnepelnek, és a jeruzsálemi Templomban.

Kánában bőséggel ajándékoz új bort az új szövetséghez, melynek elérkezett az órája.

A jeruzsálemi Templomban Jézus fontos szimbolikus gesztust tesz: kijelenti, hogy a kultusz ilyen, értékesítéssel és pénzzel zajló ünneplése nem Istennek tetsző kultusz, hanem piac, bálványimádás. Bármely kapcsolat Istennel, amelyben azt gondolják, hogy az üdvösséget meg kell vásárolni, piac és bálványimádás.

Jézus azt mondja, hogy ennek az időnek, az ilyesfajta kultusznak vége, és a hitélet új módja veszi kezdetét: a fordulat teljes, mint a pénzváltók asztalaié, amelyeket Jézus felborít (Jn 2,15).

Felborul a szent és a profán közötti viszony, megdől az istenkép, megdől a kultusz, az áldozat és a templom jelentése, és visszakapja az ingyenesség eredeti dimenzióját.

A Jézus által véghezvitt tettben van egy utalás Zakariás próféta könyvének utolsó versére (Zak 14,21), amely a messiási időkről úgy beszél, mint amelyben „nem lesznek többé kalmárok a Seregek Urának házában”. Nem meglepő tehát, hogy a nép elöljárói jelet kérnek (Jn 2,18), ami hitelesítené Jézus általuk botrányosnak tartott viselkedését.

Mi hitelesíti hát Jézusnak egy új korszak beköszöntére vonatkozó bejelentését?

Jézus válaszában szenvedéséről beszél. Az teszi majd végérvényessé a mai gesztust, mert a lerombolásból harmadnapra feltámadó, dicsőséges teste (Jn 2,19) lesz az igazi új Templom, az Isten és ember – minden ember – közötti találkozás új helye.

Ésszerű, hogy a nép elöljárói és a farizeusok nem értik. Még a tanítványok sem értik, és így félreértések sora veszi kezdetét, melyek végigkísérik János egész evangéliumát.

Ha nem is értik, ez nem jelenti azt, hogy Jézus beszéde haszontalan: János evangélista már most megelőlegezi, hogy Jézus feltámadása után a tanítványok emlékezni fognak (Jn 2,22) ezekre a szavakra és erre a tettre, és hinni fognak.

A feltámadás lesz az kulcsesemény, amely végre képessé teszi a tanítványokat, hogy értsenek, és a Szentlélek új módon emlékezteti majd őket a dolgokra (Jn 14,26).

A nagyböjt útja tehát odaadást kíván: nem azért, mert azt kívánná tőlünk, hogy valami többet tegyünk, hanem mert engednünk kell, hogy az Úr bennünk is véghezvigye azt a fordulatot, amit a kereskedők asztalaival tett a jeruzsálemi Templomban…

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz.Gy.

Az Egri Főegyházmegyében – a püspöki konferencia irányelvein túlmenően – az itt élő hívekért érzett felelősségtől vezérelve a koronavírus-járvány magyarországi harmadik hulláma miatt meghirdetett veszélyhelyzetben, visszavonásig a következő rendelkezések lépnek életbe:

1. A templomok mint a lelki feltöltődés és imádság helyei különösen is fontosak, ezért templomainkat nem zárjuk be. Mégis felelősen és körültekintően kell eljárnunk, ezért a nyilvános istentiszteletek 2021. március 8., hétfőtől az egyházmegye egész területén szünetelnek. Egyetlen kivétel a temetés, amelyet egyszerű formában, röviden, maximum 50 fő részvételével lehet megtartani, hacsak a hatóságok ennél kisebb létszámot nem írnak elő.

2. A már felvett miseszándékok sine populo módon engedélyezetten elvégezhetők vagy az Egyházi Törvénykönyv rendelkezése értelmében áthelyezhetők (CIC 1309. k.). A híveket pedig arra bátorítjuk, hogy otthonról az interneten vagy a tömegtájékoztatás eszközein keresztül kapcsolódjanak be a szent cselekményekbe.

3. A vasárnapi szentmisén való részvétel kötelezettsége alóli felmentést jelen rendelkezéssel minden hívőnek visszavonásig megadom.

4. A betegellátás, a gyóntatás és a rendkívüli áldoztatás tekintetében is mindenben kövessük az állami és egyházi járványügyi előírásokat. A rendkívüli helyzetre való tekintettel – szintén visszavonásig, azonnali hatállyal – lehetővé tesszük az általános feloldozás megadását a szokásos feltételekkel.

5. Oktatási, szociális és egészségügyi intézményeinkben mindenben kövessük az állami előírásokat. A hatóságokkal mindenben működjünk együtt, és legyünk figyelemmel az általuk adott általános irányelvekre.

6. A tavaszi bérmálásokról és a nagyheti szertartásokról később történik intézkedés.

Eger, 2021. március 5.

Ternyák Csaba
egri érsek

Forrás: Egri Főegyházmegye

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2021. február 28.

NAGYBÖJT 2. VASÁRNAPJA

Az istenélmények, a jelenések nagy hatással voltak az Ószövetség embereire, Ábrahámra, Mózesre és a prófé-tákra. A csodálatos színeváltozás az apostolok lelkében erősítette meg a hitet. Ez a dicsőség vár mindazokra, akik hűségesek Jézushoz és vele hordozzák keresztjüket.

KEZDŐÉNEK Zsolt 26, 8–9

Szívem rólad mondta: „Keressétek az ő arcát!” A te ar-codat keresem, Uram. Ne rejtsd el előlem arcodat!

Vagy: Zsolt 24, 6. 3. 22

Irgalmasságodra gondolj, Uram, és könyörületedre, mely öröktől való. Ne ujjongjon ellenség fölöttünk; szabadítsd meg, Istenem, népedet minden sanyarúságából.

OLVASMÁNY Ter 22, 1–2. 9a. 10–13.15–18

Ábrahám kész lett volna a legnagyobb áldozatra, fiának a feláldozására is. Az ő példájára kellene gondolniuk a szülőknek, amikor féltékenyek a jó Istenre, és nem enge-dik, hogy gyermekük pap legyen, vagy olyan hivatást válasszon, amely nagyobb áldozatot kíván. Sokak sze–mében csak a pénz, a kereset számít. Ábrahámnak Isten akarata volt a döntő!

VÁLASZOS ZSOLTÁR 115. Zsoltár

Válasz: Az Úr színe előtt járok, * az élők földjén.

SZENTLECKE Róm 8, 31b–34

„Ha Isten velünk, ki ellenünk?” – hány hősnek, vértanú–nak adott erőt ez a mondat! Ma viszont sokan összerop-pannak az élet terhei alatt. Miért nem bízunk Istenben, aki érettünk egyszülött Fiát áldozatul adta?

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS Mt 17, 5

A fényes felhőből az Atya szózata hallatszott: * „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!”

EVANGÉLIUM Mk 9, 2–10

A Színeváltozás evangéliumát ma nagyböjti értelme szerint hallgatjuk. Az Atya szava rámutat Krisztusra. Péter apostol viszont ezt mondta Jézusnak: „Mester, jó nekünk itt lennünk.” A mi lelkünkben is visszhangra talál ez a kérés: hiszen tudjuk, hogy Jézusnál jó meg-pihenni és erőt gyűjteni.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

A kenyeret és a bort nem veszi körül dicsfény, de mi hit-tel valljuk, hogy az oltáron Jézus keresztáldozata válik jelenvalóvá. S őt vesszük magunkhoz, amikor áldozunk.

ÁLDOZÁSI ÉNEK Mt 17, 5

Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hall-gassátok!

NAGYBÖJTI LELKÜLET

A külső élet visszaszorítása, magunkba szállás. * Bűnbá–nat, életünk jobbítására való szándék. * Az Egyház litur-giájával egyesülve a nagyböjti fegyelem fölajánlása.

HASZNOS GONDOLAT

Urunk színeváltozása nem Jézus átalakulása, hanem isteni létének kinyilatkoztatása. Péter, Jakab és János az Úr istenségét szemlélve Jézus kereszthalálára lettek felkészítve. Váljunk a természetfeletti adomány és láto-más résztvevőivé az ima és Isten Igéjének hallgatása által. Nagyböjt időszaka különleges alkalom arra, hogy az ember megbánja bűneit és önkéntes szeretet-cselekedetet hajtson végre. Mindig hallgassunk Jézus tanítására és kövessük Őt szenvedésekor és kereszt-halálában, hogy dicsőséges feltámadásában is része-süljünk.

KERESZTÚT – KERESZTFA

Jézus szenvedéséről és haláláról elmélkedünk pénteken

vagy más napokon is, amikor a keresztutat járjuk. Az alábbi elmélkedés segítheti lelki élményünket.

Figyeljünk mi is, szívünk füleivel az Úr hangjára. Arra hív, hogy vele együtt járjuk a keresztutat: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem!” (Lk 9, 23) Mert a keresztben van üdvösségünk, feltéve, ha belé kapaszkodunk. A kereszt igéje – az Apostol szavával élve – azoknak, akik elvesznek oktalanság ugyan, de azoknak, akik üdvözülnek, vagyis nekünk, Isten ereje. (1Kor 1,18)

Valóban drágalátos, nagy kincs a kereszt? Lehet-e szeretni? Örömöt hozó? Igen, így van, testvérek! Aki vállalkozik rá, hogy gyümölcseit leszedje, annak a kereszt fája mindig életet terem. Az öröm gyümölcseit hozza, a vidámság olaja párolódik róla, a lelki ajándékok balzsamos illatát árasztja. Nem akármilyen fa ez, hanem az élet fája azoknak, akik megragadják, és boldog, aki belé kapaszkodik. (v.ö. Péld 3,18). E fa gyümölcse: az örök üdvösség.

+ + +

ÖTLETEK A NAGYBÖJT GYAKORLATÁHOZ

Böjtöltessük szemünket is! A szem a lélek ablaka és amint az Írás mondja: a halál az ablakon át jön. Sok bűn kezdődik a szemen keresztül, régi elv tehát a szemek féke-zése. Nem kell mindent megnézni, még amit szabad sem, komoly önmegtagadást jelent így gyakorolni.

Böjtöltessük a fülünket is! Külső önmegtagadások között ez lehet a leggyakoribb. Ne bődüljünk bele a beszédbe, mert nem hallottuk az elejét, nem kell mindent megtudni. Zárjuk el fülünket mindenféle megszólás, pletyka elől!

Böjtöltessük a nyelvünket! Erre különösen nagyon kell ügyelni, mert a sok beszédben nem lehet elkerülni a bűnt mondja a Szentírás. A nyelvnek böjtje a silentium, a szer-zetesi életnek ez az annyira jellemző intézménye. Egész nap gyakorolni, tehát csak akkor és annyit beszélni, amennyit kell, amennyi a szeretet szerint való.

Böjtöltessük a testet, azzal, hogy nem adunk meg neki minden kényelmet. Radó Polikárp (1899-1974)

Nagyböjt 2. vasárnapja (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A színeváltozás elbeszélése ahhoz az úthoz tartozik, amely a Jézus és tanítványai által folytatott, igazi messiási küldtetés megértésére tanít. Ma azt mondanánk, hogy Jézus messiási mivoltáról és a Húsvétról tart katekézist. Éppen hat nappal korábban (Mk 9,2) először beszélt nekik a kereszthalálról, melyet el kell szenvednie Jeruzsálemben (Mk 8,31). Azután megvilágította azt is, hogy melyek azok a feltételek, amelyek alkalmassá tesznek egy tanítványt Jézus követésére: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem!” (Mk 8,34)

Azonban nem csak a keresztről beszél nekik: az oktatás úgy nem volna teljes. A Tábor hegyen, elváltozva színében és dicsőségben ragyogva Jézus a feltámadásról is beszél, és nem szavakkal, hanem fénylő jelenséggel elmondja nekik, hogy a kereszt végeredménye nem a teljes kudarc, hanem átlépés a dicsőségbe, az Atya életébe. A szenvedés közeledtével Jézus felkészíti a tanítványokat úgy, hogy közben bepillantást enged az eljövendő dicsőségbe, hogy a kereszt ne botránkoztassa majd meg őket.

De vajon csak erről van szó? Jézusnak ez a húsvéti katekézise valóban nagyobb megértésre vezeti a tanítványokat? Megóvja őket a megbotránkozástól, az árulástól, a tagadástól, az elmeneküléstől, a szégyentől? A Tábor hegyi tapasztalat emléke megmenti őket a félelemtől? Valójában nem.

A színeváltozás, ahogyan a szenvedés megjövendölése sem, nem segít a tanítványoknak, hogy elkerüljék a kereszt botrányát, nem olyan erőteljes tapasztalat, hogy képessé tegye őket a végsőkig kitartani Jézus mellett. A szenvedés három megjövendölése ellenére, a színeváltozás ellenére minden tanítvány megmérettetik a kereszt alatt: nem voltak képesek követni Mesterüket, ők nem önmagukat megtagadni képes tanítványok. Elárulják (Mk 14,43), elmenekülnek (Mk 14,50) és végül megtagadják (Mk 14, 72), mint tudjuk.

Ez két további felismerésre vezet.

Az első, hogy valójában – mivel nem értették meg a szenvedés jövendölését – a tanítványok most szinte semmit nem értenek meg a színeváltozás tapasztalatából (Mk 9,6.10). Nem azért, mert nehézfejűek, hanem mert annak a hitnek a középpontjában, amelyben a tanítványok járnak, van valami, amit pusztán emberi képességekkel nem lehet megérteni. Valami, ami meghaladja azokat az emberi kategóriákat, amelyeknek birtokában a tanítványok az életet értelmezik. Nem érthetjük meg a keresztet, a Húsvétot egy tanításon keresztül, mintha valami tudnivaló volna, szinte mintha olyan információ volna, amit néhányszor meg kell hallgatni ahhoz, hogy megértsük.

Ahhoz, hogy egészen megértsék a Húsvétot, a tanítványoknak meg kell tapasztalniuk saját bukásukat, értetlenségüket annak ellenére, hogy szolgálatuk során Jézus beszédei valamiképpen felkészítették őket. Csak miután bukásuk és árulásuk tudatára ébredtek, csak akkor lesznek képesek megérteni a Jézus által megtett utat és emlékezni mindenre egy újfajta emlékezettel, amely megváltoztatja az életet, mely kulcsot ad az eseményekhez.

Azonban csak a Szentlélek tudja ezt véghezvinni a tanítványokban (Jn 14,26), egészen odáig, hogy szívükbe véssék a megfeszített és feltámadt Úr igazi arcát.

A másik felismerés, hogy a színeváltozás – amely nem biztosította a tanítványok hűségét – Jézus életének és övéivel való kapcsolatának egészen kegyelmi pillanata: Jézus egyszerűen az Életet mutatja meg nekik. Megmutatja, hogy az igazi élet egy dicsőségbe öltözött emberiség, ahol Isten vesz lakást. Ezt az Életet az Atya fakasztja és ajándékozza.

Az Atya közbelép ebben a pillanatban, a Tábor hegyen, hogy rátegye a maga pecsétjét, hogy elmondja, ez a teljes és szép élet egyedül Tőle származik. Az Atya nélkül nincs színeváltozás, mert a Jézusban ragyogó új élet a fiak élete: „Ez az én szeretett Fiam.” (Mk 9,7)

Húsvét éjszakáján az egyház gyermekeket és felnőtteket keresztel, új gyermekeket új életre szül: azt az életet adja nekik, amelyet ma Jézusban láttunk felragyogni. Azt az életet, amelyet az egyház az Úr átszúrt oldalából kapott, azon gyermekek életét, akik el tudják veszíteni önmagukat a szeretetben. Ezek az új gyermekek fehér ruhába öltöznek majd, ahogyan Jézus Tábor hegyén.

Péter mindabból, ami a szeme előtt történik csak ennyit ért meg: ez jó (Mk 9,5) és ezért felébred a vágy, hogy ottmaradjanak, ott letáborozzanak.

Annak a módja azonban, hogy ottmaradjanak nem az, hogy sátrat vernek. Az utat az Atya mutatja meg: „Őt hallgassátok!” (Mk 9,7)

„Rá hallgassatok!” – az a prófécia, amely Izraelnek egy új Mózest ígért (MTörv 18,15). Csak Őt, az Urat hallgassátok (Mk 9,8) – ez az új szabadulás, az új és végérvényes Pászka.

+ Pierbattista

Frodította: Dr. Sz. Gy.