Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Plébánia

Az Egri Főegyházmegye közleménye alapján:

A templomok mint a lelki feltöltődés és imádság helyei különösen is fontosak, ezért templomainkat nem zárjuk be. Mégis felelősen és körültekintően kell eljárni, ezért a

nyilvános liturgia 2020. március 18-tól a templomokban szünetel.

A rendelkezés a szentmisék mellett vonatkozik minden templomi közösségi imádságra, szertartásra, keresztúti, rózsafüzér és egyéb ájtatosságra, bibliaórára is.

A Kedves Testvérek megértését köszönjük!

Mindnyájan azonosíthatjuk magunkat a szamariai asszonnyal: Jézus vár reánk, különösen is Nagyböjtben, hogy szívünkhöz, szívemhez beszéljen. Álljunk meg egy pillanatra csöndben, otthonunkban, a templomban, vagy más csöndes helyen. Figyeljünk a hangra, amely azt mondja nekünk: „Ha ismernéd Isten ajándékát…” Szűz Mária segítsen minket, hogy ne mulasszuk el ezt a találkozást, amelytől igazi boldogságunk függ!

Urunk színeváltozása nem Jézus átalakulása, hanem isteni létének kinyilatkoztatása. Péter, Jakab és János az Úr istenségét szemlélve Jézus kereszthalálára lettek felkészítve. Váljunk a természetfeletti adomány és látomás résztvevőivé az ima és Isten Igéjének hallgatása által. Nagyböjt időszaka különleges alkalom arra, hogy az ember megbánja bűneit és önkéntes szeretetcselekedetet hajtson végre. Mindig hallgassunk Jézus tanítására és kövessük Őt szenvedésekor és kereszthalálában, hogy dicsőséges feltámadásában is részesüljünk.

Azért küldte Isten a Fiát a világba: hogy szabaddá tegye az embereket a Sátán uralmától, aki „minden bűn eredete és oka”. Isten elküldte Őt a mi halandó testünkben, hogy a bűn áldozataként meghaljon értünk a kereszten. A gonosz minden erejével szembeáll ezzel a végső és egyetemes tervvel, ahogy azt különösen is mutatja a Jézus pusztai megkísértéséről szóló evangélium, amelyet minden évben felolvasunk Nagyböjt 1. vasárnapján. Valójában ezt a liturgikus időszakot elkezdeni annyit jelent, mint folyamatosan küzdeni Krisztus oldalán a bűn ellen – személyesen és mint Egyház.

Kérjük Máriának, a legszentebbnek anyai segítségét a most kezdődő nagyböjti időre, hogy az a megtérés gazdag gyümölcsét teremje. (XVI. Benedek pápa)

A Messiás eljövetele hozza el a Törvény végső kinyilatkoztatását, ahogyan Ő kijelenti: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni.”

Majd tanítványaihoz szólva hozzáteszi: „Ha igazvoltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába.” (Mt 5,17,20)  De mit jelent Krisztus Törvényének „teljessége” és mi az a „felső” igazság, amely megköveteli annak megtartását.

Jézus antitézisek sorozatával magyarázza a régi törvényeket és azt, ahogy Ő értelmezi azokat. Mindig így kezdi: „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták…” majd kijelenti: „Én viszont azt mondom nektek” Például: „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére.” (Mt 5,21-22)

És ezt teszi hat alkalommal. Ez a beszédmód nagy benyomást tett az emberekre, megdöbbentették őket, mert e szavak: „Én viszont azt mondom nektek” egyenlőséget jeleznek Isten hatalmával, aki a Törvény forrásával. Jézus újdonsága abban áll, hogy ténylegesen Ő „teljesíti” ezeket a törvényeket Isten szeretetével és a Szentlélek erejével, Aki Benne lakozik. A Krisztusba vetett hit által megnyithatjuk magunkat a Szentlélek cselekvésének és képesek leszünk az isteni szeretet megélésére. (XVI. Benedek pápa)

A Galileai-tó és a Hegyi beszéd színhelye

A mai evangéliumban az Úr Jézus ezt mondja tanítványainak: „Ti vagytok a föld sója… Ti vagytok a világ világossága!” (Mt 5,13-14) Ezek a képek mutatják a tanítványok küldetésének és tanúságtételüknek jelentőségét.

A közép-keleti kultúrában a só képe többféle értéket juttatott az emberek eszébe, mint például a szövetséget, a szolidaritást, az életet és a bölcsességet. A világosság a Teremtő Isten első alkotása, az élet forrása, s Isten Igéje is a világossághoz hasonlít, ahogy azt a zsoltáros mondja: „Szavad fáklya a lábam elé, világosság az utamon.”

A mai Olvasmányban Izajás próféta szavait hallottuk: „Ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik.” (58,10)

A bölcsesség magába foglalja a só és világosság jótékony hatásait. Valójában az Úr tanítványainak hivatása, hogy „új ízt” adjanak a világnak és megőrizzék azt a romlástól Isten bölcsességével, amely a maga teljességében a Fiú arcán ragyog fel, mert Ő az „igazi világosság, aki megvilágosít minden embert.” (Jn 1,9)

A közömbösség és önzés sötétségében Jézussal egyesülve a keresztények képesek árasztani Isten szeretetének fényét, az igazi bölcsességet, amely értelmet ad az emberi életnek és cselekvésnek.

Február 11-én, a Lourdes-i Szűz Mária emléknapján tartjuk a Betegek világnapját. Ez alkalom arra, hogy az egyházi közösségekben és a civil társadalomban gondoljunk beteg testvéreinkre, imádkozzunk értük és érzékenyebbek legyünk velük szemben.

Testvéreim, kérjük Szűz Mária anyai közbenjárását, hogy a szülők, nagyszülők, tanárok és papok és mindazok, akik részt vesznek a nevelésében véssék az ifjú nemzedékbe a szív bölcsességét, hogy életük teljes lehessen! (XVI. Benedek pápa)

Az Úr bemutatásának ünnepe, negyven nappal Jézus születése után, Máriát és Józsefet állítja elénk, akik engedelmeskedve a mózesi törvénynek felmennek a jeruzsálemi templomba, hogy mint első szülöttet felajánlják a gyermeket az Úrnak, és áldozat által kiváltsák (vö. Lk 2,22–24). Ez olyan nap, amikor a liturgikus idő tükrözi a történelmi időt, minthogy ma éppen negyven nap telik el az Úr születésének főünnepétől. A Világosság-Krisztus témát, amely a karácsonyi ünnepkört jellemezte és vízkereszt főünnepén elérte csúcspontját, a mai ünnep újra felveszi és meghosszabbítja. Jézus szüleinek rituális gesztusát, mely az Isten Fia megtestesülését jellemző alázatos elrejtőzés stílusában történik, egyedülálló módon fogadja az idős Simeon és Anna prófétaasszony. Isteni sugallatra felismerik abban a gyermekben a próféták által meghirdetett Messiást. Az agg Simeon és a fiatal anya, Mária közötti találkozásban az Ószövetség és az Újszövetség csodálatosan összekapcsolódik a világosság ajándékáért való hálaadásban. Ez a világosság világított a sötétségben és megakadályozta a sötétség eluralkodását: az Úr Krisztus, világosság a népek megvilágítására és népének, Izraelnek dicsőségére (vö. Lk 2,32).

A „jó hír”, amelyet Jézus hirdet ebben a mondatban foglalható össze: „Isten országa – vagy a mennyek országa – közel van!” (Vö. Mt 4,17; Mk 1,15). Mit jelentenek ezek a szavak? Természetesen nem földi régióra vonatkoznak, s ez az ország felette áll térnek és időnek. Ez a mondat azt jelenti ki, hogy Isten az, aki uralkodik, Isten az Úr, és ez az uralom elérkezett és kezd megvalósulni. Krisztus üzenetének újdonsága tehát az, hogy Isten Őbenne elközelgett, és közöttünk uralkodik, ahogy azt a csodák és gyógyítások, amelyeket végbe visz, ezt mutatják. Isten az Ő emberré lett Fia által uralkodik a világban és a Szentlélek erejével, akit „Isten ujjának” neveznek (Lk 11,20) Ahova Jézus megy, oda a Teremtő Lélek életet visz, és az emberek meggyógyulnak a testi és lelki bajaikból. Isten uralma az ember teljes gyógyulásában mutatkozik meg. Ezáltal Jézus kinyilatkoztatja Isten igazi arcát, aki közel van hozzánk, aki mindenki iránt telve van irgalommal, azt az Istent, aki életet ad nekünk bőségben, saját életét. Isten országa olyan élet, amely úr a halál fölött, az igazság fénye, amely elűzi a tudatlanság és hazugság sötétjét.

XVI. Benedek pápa

Keresztelő János úgy mutatja be Krisztust, mint aki minden addigi várakozást felülmúl. Ő nemcsak a Messiás, az Úr Felkentje, hanem Isten Fia (Jn 1,34). Nemcsak leszáll rá az Úr Lelke, hanem rajta is marad (Jn 1,32; vö. Iz 11,2). Nem olyan bárány ő, amelyet az emberek adnak Istennek, hanem az a Bárány, akit az Atya ad oda a világ bűneiért (Jn 1,29; 3,16).

Az ember ősidőktől fogva igyekezett áldozatokat és ajándékokat adni Istennek, s ezek által kiengesztelni őt. Az áldozati állatok az emberek bárányai voltak, amelyeket Istennek adtak. Ezek az áldozatok azonban mégsem tudtak igazi engesztelést, bűnbocsánatot biztosítani (vö. Zsid 10,1–4). A bűn által okozott sebet egyedül Isten képes gyógyítani, ő tudja az embert a bűn halálából újjáteremteni (vö. Zsolt 51,12).

Jézus nem alulról jövő, az emberek által Istennek adott Bárány, hanem odafentről való Bárány, Isten Báránya (vö. Jn 3,31; 6,57; 8,23). Benne Isten veszi magára a világ bűneit, tisztítja és gyógyítja meg a bűntől sebzett világot. Ezért állt be Krisztus a Jordán partján a bűnbánat keresztségét felvevő tömegbe. Bár bűntelen volt, magára vette a világ bűneit. Ez az első keresztsége már előre jelzi a másodikat, amikor a vérében fog megkeresztelkedni, a vérével mossa majd le bűneinket (vö. Mk 10,38; Lk 12,50; 1Jn 2,2; 5,6).

Krisztus tőlünk is várja, hogy vegyük vállunkra mások bűneit, hordozzuk egymás terhét (vö. Gal 6,2; Kol 3,13). Ne visszaütni akarjunk, hanem az ütést elviselve jóval győzzük le a rosszat (vö. Róm 12,21).