Gyöngyös-Alsóvárosi Ferences Plébánia

Nagyböjt 3. vasárnapja (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Miután a nagyböjtöt Márk evangéliumával kezdtük, a mai naptól Virágvasárnapig János evangéliumának szakaszait követjük. A mai szakasz (Jn 2,13–25) azt az epizódot beszéli el, amikor Jézus bemegy a Templomba, meglátja az árusokat és pénzváltókat, és kiűzi őket. Az evangélium elején (2. fejezet) vagyunk.

Hogy a szakaszt jobban megértsük, induljunk kicsit távolabbról.

Mindegyik evangélista egy „fordulattal” kezdi a maga elbeszélését, egy olyan eseménnyel vagy olyan szavakkal, amelyek képesek kifejezi azt az újdonságot, amely most betör a történelembe.

Az evangélisták elbeszélésük alapjául néhány közös elemet fektetnek le, amelyeket ezért alapvetőnek gondolunk: az Írások beteljesedtek; Isten Országa elközelgett; új korszak veszi kezdetét, amelyben Isten minden szegény számára ingyenesen üdvösséget teremt. Ahhoz, hogy ebbe az Országba belépjünk, nem kell mást tennünk, mint megtérni, elhagyni Istennel való kapcsolatunk megélésének régi módját, hogy megnyíljunk a Vele való kapcsolat egy új modelljére.

Máté evangélista például a gyermekségtörténet után, amelyben a várt Messiás fogadja a pogányok hódolatát, Jézus nyilvános működését a nagy hegyi beszéddel kezdi, azon élet minden újdonságának szintézisével, ​​amelyet az Országba meghívottak ettől a pillanattól kezdve élhetnek.

Márk evangélista elbeszéli, hogy Jézus az emberek közé jön és hirdeti, hogy Isten közel van.

Lukács evangélista is elmondja Jézus születésének eseményeit, és a Magnificat által Máriával beszélteti el a történelem nagy fordulatát, amit Mária saját testi szemeivel látott („hatalmasokat letaszított trónjukról, az alázatosokat felmagasztalta” (Lk 1,52). Majd a keresztelkedés és a kísértések után Jézus Názáretben kezdi meg szolgálatát, ahol szombaton bemegy a zsinagógába és elmondja programbeszédét, amely azonnal nagy ellenállást ébreszt. Ebben a beszédben mondja azt is, hogy megkezdődött az Úr kegyelmének esztendeje, a történelem minden utolsója iránti irgalmasság éve.

János evangéliumában ez a fordulat egyenesen fizikai, konkrét, szemléletes.

A Templom „megtisztításának” ezt az eseményét a szinoptikus evangéliumok szerzői az evangélium végére helyezik, azt követően, hogy Jézus diadalmasan bevonult Jeruzsálembe. János evangélista viszont ide, az evangélium elejére illeszti.

Miután találkozott Keresztelő Jánossal és meghívta az első tanítványokat, Jézus küldetését két, stratégiailag fontos helyen kezdi meg: Kánában egy olyan házban, ahol menyegzőt ünnepelnek, és a jeruzsálemi Templomban.

Kánában bőséggel ajándékoz új bort az új szövetséghez, melynek elérkezett az órája.

A jeruzsálemi Templomban Jézus fontos szimbolikus gesztust tesz: kijelenti, hogy a kultusz ilyen, értékesítéssel és pénzzel zajló ünneplése nem Istennek tetsző kultusz, hanem piac, bálványimádás. Bármely kapcsolat Istennel, amelyben azt gondolják, hogy az üdvösséget meg kell vásárolni, piac és bálványimádás.

Jézus azt mondja, hogy ennek az időnek, az ilyesfajta kultusznak vége, és a hitélet új módja veszi kezdetét: a fordulat teljes, mint a pénzváltók asztalaié, amelyeket Jézus felborít (Jn 2,15).

Felborul a szent és a profán közötti viszony, megdől az istenkép, megdől a kultusz, az áldozat és a templom jelentése, és visszakapja az ingyenesség eredeti dimenzióját.

A Jézus által véghezvitt tettben van egy utalás Zakariás próféta könyvének utolsó versére (Zak 14,21), amely a messiási időkről úgy beszél, mint amelyben „nem lesznek többé kalmárok a Seregek Urának házában”. Nem meglepő tehát, hogy a nép elöljárói jelet kérnek (Jn 2,18), ami hitelesítené Jézus általuk botrányosnak tartott viselkedését.

Mi hitelesíti hát Jézusnak egy új korszak beköszöntére vonatkozó bejelentését?

Jézus válaszában szenvedéséről beszél. Az teszi majd végérvényessé a mai gesztust, mert a lerombolásból harmadnapra feltámadó, dicsőséges teste (Jn 2,19) lesz az igazi új Templom, az Isten és ember – minden ember – közötti találkozás új helye.

Ésszerű, hogy a nép elöljárói és a farizeusok nem értik. Még a tanítványok sem értik, és így félreértések sora veszi kezdetét, melyek végigkísérik János egész evangéliumát.

Ha nem is értik, ez nem jelenti azt, hogy Jézus beszéde haszontalan: János evangélista már most megelőlegezi, hogy Jézus feltámadása után a tanítványok emlékezni fognak (Jn 2,22) ezekre a szavakra és erre a tettre, és hinni fognak.

A feltámadás lesz az kulcsesemény, amely végre képessé teszi a tanítványokat, hogy értsenek, és a Szentlélek új módon emlékezteti majd őket a dolgokra (Jn 14,26).

A nagyböjt útja tehát odaadást kíván: nem azért, mert azt kívánná tőlünk, hogy valami többet tegyünk, hanem mert engednünk kell, hogy az Úr bennünk is véghezvigye azt a fordulatot, amit a kereskedők asztalaival tett a jeruzsálemi Templomban…

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz.Gy.

Az Egri Főegyházmegyében – a püspöki konferencia irányelvein túlmenően – az itt élő hívekért érzett felelősségtől vezérelve a koronavírus-járvány magyarországi harmadik hulláma miatt meghirdetett veszélyhelyzetben, visszavonásig a következő rendelkezések lépnek életbe:

1. A templomok mint a lelki feltöltődés és imádság helyei különösen is fontosak, ezért templomainkat nem zárjuk be. Mégis felelősen és körültekintően kell eljárnunk, ezért a nyilvános istentiszteletek 2021. március 8., hétfőtől az egyházmegye egész területén szünetelnek. Egyetlen kivétel a temetés, amelyet egyszerű formában, röviden, maximum 50 fő részvételével lehet megtartani, hacsak a hatóságok ennél kisebb létszámot nem írnak elő.

2. A már felvett miseszándékok sine populo módon engedélyezetten elvégezhetők vagy az Egyházi Törvénykönyv rendelkezése értelmében áthelyezhetők (CIC 1309. k.). A híveket pedig arra bátorítjuk, hogy otthonról az interneten vagy a tömegtájékoztatás eszközein keresztül kapcsolódjanak be a szent cselekményekbe.

3. A vasárnapi szentmisén való részvétel kötelezettsége alóli felmentést jelen rendelkezéssel minden hívőnek visszavonásig megadom.

4. A betegellátás, a gyóntatás és a rendkívüli áldoztatás tekintetében is mindenben kövessük az állami és egyházi járványügyi előírásokat. A rendkívüli helyzetre való tekintettel – szintén visszavonásig, azonnali hatállyal – lehetővé tesszük az általános feloldozás megadását a szokásos feltételekkel.

5. Oktatási, szociális és egészségügyi intézményeinkben mindenben kövessük az állami előírásokat. A hatóságokkal mindenben működjünk együtt, és legyünk figyelemmel az általuk adott általános irányelvekre.

6. A tavaszi bérmálásokról és a nagyheti szertartásokról később történik intézkedés.

Eger, 2021. március 5.

Ternyák Csaba
egri érsek

Forrás: Egri Főegyházmegye

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2021. február 28.

NAGYBÖJT 2. VASÁRNAPJA

Az istenélmények, a jelenések nagy hatással voltak az Ószövetség embereire, Ábrahámra, Mózesre és a prófé-tákra. A csodálatos színeváltozás az apostolok lelkében erősítette meg a hitet. Ez a dicsőség vár mindazokra, akik hűségesek Jézushoz és vele hordozzák keresztjüket.

KEZDŐÉNEK Zsolt 26, 8–9

Szívem rólad mondta: „Keressétek az ő arcát!” A te ar-codat keresem, Uram. Ne rejtsd el előlem arcodat!

Vagy: Zsolt 24, 6. 3. 22

Irgalmasságodra gondolj, Uram, és könyörületedre, mely öröktől való. Ne ujjongjon ellenség fölöttünk; szabadítsd meg, Istenem, népedet minden sanyarúságából.

OLVASMÁNY Ter 22, 1–2. 9a. 10–13.15–18

Ábrahám kész lett volna a legnagyobb áldozatra, fiának a feláldozására is. Az ő példájára kellene gondolniuk a szülőknek, amikor féltékenyek a jó Istenre, és nem enge-dik, hogy gyermekük pap legyen, vagy olyan hivatást válasszon, amely nagyobb áldozatot kíván. Sokak sze–mében csak a pénz, a kereset számít. Ábrahámnak Isten akarata volt a döntő!

VÁLASZOS ZSOLTÁR 115. Zsoltár

Válasz: Az Úr színe előtt járok, * az élők földjén.

SZENTLECKE Róm 8, 31b–34

„Ha Isten velünk, ki ellenünk?” – hány hősnek, vértanú–nak adott erőt ez a mondat! Ma viszont sokan összerop-pannak az élet terhei alatt. Miért nem bízunk Istenben, aki érettünk egyszülött Fiát áldozatul adta?

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS Mt 17, 5

A fényes felhőből az Atya szózata hallatszott: * „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!”

EVANGÉLIUM Mk 9, 2–10

A Színeváltozás evangéliumát ma nagyböjti értelme szerint hallgatjuk. Az Atya szava rámutat Krisztusra. Péter apostol viszont ezt mondta Jézusnak: „Mester, jó nekünk itt lennünk.” A mi lelkünkben is visszhangra talál ez a kérés: hiszen tudjuk, hogy Jézusnál jó meg-pihenni és erőt gyűjteni.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

A kenyeret és a bort nem veszi körül dicsfény, de mi hit-tel valljuk, hogy az oltáron Jézus keresztáldozata válik jelenvalóvá. S őt vesszük magunkhoz, amikor áldozunk.

ÁLDOZÁSI ÉNEK Mt 17, 5

Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hall-gassátok!

NAGYBÖJTI LELKÜLET

A külső élet visszaszorítása, magunkba szállás. * Bűnbá–nat, életünk jobbítására való szándék. * Az Egyház litur-giájával egyesülve a nagyböjti fegyelem fölajánlása.

HASZNOS GONDOLAT

Urunk színeváltozása nem Jézus átalakulása, hanem isteni létének kinyilatkoztatása. Péter, Jakab és János az Úr istenségét szemlélve Jézus kereszthalálára lettek felkészítve. Váljunk a természetfeletti adomány és láto-más résztvevőivé az ima és Isten Igéjének hallgatása által. Nagyböjt időszaka különleges alkalom arra, hogy az ember megbánja bűneit és önkéntes szeretet-cselekedetet hajtson végre. Mindig hallgassunk Jézus tanítására és kövessük Őt szenvedésekor és kereszt-halálában, hogy dicsőséges feltámadásában is része-süljünk.

KERESZTÚT – KERESZTFA

Jézus szenvedéséről és haláláról elmélkedünk pénteken

vagy más napokon is, amikor a keresztutat járjuk. Az alábbi elmélkedés segítheti lelki élményünket.

Figyeljünk mi is, szívünk füleivel az Úr hangjára. Arra hív, hogy vele együtt járjuk a keresztutat: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem!” (Lk 9, 23) Mert a keresztben van üdvösségünk, feltéve, ha belé kapaszkodunk. A kereszt igéje – az Apostol szavával élve – azoknak, akik elvesznek oktalanság ugyan, de azoknak, akik üdvözülnek, vagyis nekünk, Isten ereje. (1Kor 1,18)

Valóban drágalátos, nagy kincs a kereszt? Lehet-e szeretni? Örömöt hozó? Igen, így van, testvérek! Aki vállalkozik rá, hogy gyümölcseit leszedje, annak a kereszt fája mindig életet terem. Az öröm gyümölcseit hozza, a vidámság olaja párolódik róla, a lelki ajándékok balzsamos illatát árasztja. Nem akármilyen fa ez, hanem az élet fája azoknak, akik megragadják, és boldog, aki belé kapaszkodik. (v.ö. Péld 3,18). E fa gyümölcse: az örök üdvösség.

+ + +

ÖTLETEK A NAGYBÖJT GYAKORLATÁHOZ

Böjtöltessük szemünket is! A szem a lélek ablaka és amint az Írás mondja: a halál az ablakon át jön. Sok bűn kezdődik a szemen keresztül, régi elv tehát a szemek féke-zése. Nem kell mindent megnézni, még amit szabad sem, komoly önmegtagadást jelent így gyakorolni.

Böjtöltessük a fülünket is! Külső önmegtagadások között ez lehet a leggyakoribb. Ne bődüljünk bele a beszédbe, mert nem hallottuk az elejét, nem kell mindent megtudni. Zárjuk el fülünket mindenféle megszólás, pletyka elől!

Böjtöltessük a nyelvünket! Erre különösen nagyon kell ügyelni, mert a sok beszédben nem lehet elkerülni a bűnt mondja a Szentírás. A nyelvnek böjtje a silentium, a szer-zetesi életnek ez az annyira jellemző intézménye. Egész nap gyakorolni, tehát csak akkor és annyit beszélni, amennyit kell, amennyi a szeretet szerint való.

Böjtöltessük a testet, azzal, hogy nem adunk meg neki minden kényelmet. Radó Polikárp (1899-1974)

Nagyböjt 2. vasárnapja (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A színeváltozás elbeszélése ahhoz az úthoz tartozik, amely a Jézus és tanítványai által folytatott, igazi messiási küldtetés megértésére tanít. Ma azt mondanánk, hogy Jézus messiási mivoltáról és a Húsvétról tart katekézist. Éppen hat nappal korábban (Mk 9,2) először beszélt nekik a kereszthalálról, melyet el kell szenvednie Jeruzsálemben (Mk 8,31). Azután megvilágította azt is, hogy melyek azok a feltételek, amelyek alkalmassá tesznek egy tanítványt Jézus követésére: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem!” (Mk 8,34)

Azonban nem csak a keresztről beszél nekik: az oktatás úgy nem volna teljes. A Tábor hegyen, elváltozva színében és dicsőségben ragyogva Jézus a feltámadásról is beszél, és nem szavakkal, hanem fénylő jelenséggel elmondja nekik, hogy a kereszt végeredménye nem a teljes kudarc, hanem átlépés a dicsőségbe, az Atya életébe. A szenvedés közeledtével Jézus felkészíti a tanítványokat úgy, hogy közben bepillantást enged az eljövendő dicsőségbe, hogy a kereszt ne botránkoztassa majd meg őket.

De vajon csak erről van szó? Jézusnak ez a húsvéti katekézise valóban nagyobb megértésre vezeti a tanítványokat? Megóvja őket a megbotránkozástól, az árulástól, a tagadástól, az elmeneküléstől, a szégyentől? A Tábor hegyi tapasztalat emléke megmenti őket a félelemtől? Valójában nem.

A színeváltozás, ahogyan a szenvedés megjövendölése sem, nem segít a tanítványoknak, hogy elkerüljék a kereszt botrányát, nem olyan erőteljes tapasztalat, hogy képessé tegye őket a végsőkig kitartani Jézus mellett. A szenvedés három megjövendölése ellenére, a színeváltozás ellenére minden tanítvány megmérettetik a kereszt alatt: nem voltak képesek követni Mesterüket, ők nem önmagukat megtagadni képes tanítványok. Elárulják (Mk 14,43), elmenekülnek (Mk 14,50) és végül megtagadják (Mk 14, 72), mint tudjuk.

Ez két további felismerésre vezet.

Az első, hogy valójában – mivel nem értették meg a szenvedés jövendölését – a tanítványok most szinte semmit nem értenek meg a színeváltozás tapasztalatából (Mk 9,6.10). Nem azért, mert nehézfejűek, hanem mert annak a hitnek a középpontjában, amelyben a tanítványok járnak, van valami, amit pusztán emberi képességekkel nem lehet megérteni. Valami, ami meghaladja azokat az emberi kategóriákat, amelyeknek birtokában a tanítványok az életet értelmezik. Nem érthetjük meg a keresztet, a Húsvétot egy tanításon keresztül, mintha valami tudnivaló volna, szinte mintha olyan információ volna, amit néhányszor meg kell hallgatni ahhoz, hogy megértsük.

Ahhoz, hogy egészen megértsék a Húsvétot, a tanítványoknak meg kell tapasztalniuk saját bukásukat, értetlenségüket annak ellenére, hogy szolgálatuk során Jézus beszédei valamiképpen felkészítették őket. Csak miután bukásuk és árulásuk tudatára ébredtek, csak akkor lesznek képesek megérteni a Jézus által megtett utat és emlékezni mindenre egy újfajta emlékezettel, amely megváltoztatja az életet, mely kulcsot ad az eseményekhez.

Azonban csak a Szentlélek tudja ezt véghezvinni a tanítványokban (Jn 14,26), egészen odáig, hogy szívükbe véssék a megfeszített és feltámadt Úr igazi arcát.

A másik felismerés, hogy a színeváltozás – amely nem biztosította a tanítványok hűségét – Jézus életének és övéivel való kapcsolatának egészen kegyelmi pillanata: Jézus egyszerűen az Életet mutatja meg nekik. Megmutatja, hogy az igazi élet egy dicsőségbe öltözött emberiség, ahol Isten vesz lakást. Ezt az Életet az Atya fakasztja és ajándékozza.

Az Atya közbelép ebben a pillanatban, a Tábor hegyen, hogy rátegye a maga pecsétjét, hogy elmondja, ez a teljes és szép élet egyedül Tőle származik. Az Atya nélkül nincs színeváltozás, mert a Jézusban ragyogó új élet a fiak élete: „Ez az én szeretett Fiam.” (Mk 9,7)

Húsvét éjszakáján az egyház gyermekeket és felnőtteket keresztel, új gyermekeket új életre szül: azt az életet adja nekik, amelyet ma Jézusban láttunk felragyogni. Azt az életet, amelyet az egyház az Úr átszúrt oldalából kapott, azon gyermekek életét, akik el tudják veszíteni önmagukat a szeretetben. Ezek az új gyermekek fehér ruhába öltöznek majd, ahogyan Jézus Tábor hegyén.

Péter mindabból, ami a szeme előtt történik csak ennyit ért meg: ez jó (Mk 9,5) és ezért felébred a vágy, hogy ottmaradjanak, ott letáborozzanak.

Annak a módja azonban, hogy ottmaradjanak nem az, hogy sátrat vernek. Az utat az Atya mutatja meg: „Őt hallgassátok!” (Mk 9,7)

„Rá hallgassatok!” – az a prófécia, amely Izraelnek egy új Mózest ígért (MTörv 18,15). Csak Őt, az Urat hallgassátok (Mk 9,8) – ez az új szabadulás, az új és végérvényes Pászka.

+ Pierbattista

Frodította: Dr. Sz. Gy.

Nagyböjt 1. vasárnapja (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Jézus pusztai megkísértéseinek elbeszélése Márk evangéliumában rövid, mindössze két versnyi szakaszt foglal el (Mk 1,12–13). Márk nem közli annak tartalmát, azt sem mondja, hány kísértés volt, és – ami nagyon fontos – azt sem beszéli el, hogy Jézus hogyan győzte le a kísértéseket. Úgy tűnik, hogy Márk szívügye az a gondolat, hogy Jézus próbára tétetett, csak ezt tartja fontosnak.

Jézus épp csak átélte a megkeresztelkedés jelentős tapasztalatát, amelyben az Atya hangját hallotta, aki „szeretett fiúnak” nevezte őt (Mk 1,9­­–11). A mai evangélium azt mondja, hogy ugyanaz a Lélek, amelyik a megkeresztelkedéskor Reá szállt, most a pusztába viszi, ahol Jézus legalább két fontos dolgot tanul az életről.

A pusztában Jézus mindenekelőtt azt tanulja meg, hogy nem csak az Atya hangja van. Az Atya hangja mellett – ahogyan kezdetben Ádám és Éva esetében történik – van egy másik hang is, ami másról beszél, egy másik lehetséges utat mutat. Ez a két hang nagyon eltérő.

Amikor az Atya áldozatról beszél, a másik önmegvalósításról.

Amikor az Atya alázatos szolgálatról beszél, a másik hatalomról és sikerről.

Jézus tehát megtanulja, hogy az élet adott körülményei között választania kell, hogy kire hallgat, hogy melyik hangnak engedi, hogy vezesse, melyik utat választja, kiben bízik.

Jézusnak ahhoz, hogy megtanuljon szabad lenni, egész életen át tudnia kell különbséget tenni a két hang között, fel kell ismernie az élet útját, éppen úgy, ahogyan Izraelnek a pusztai vándorlás éveiben. Arról lesz szó, hogy magáévá, sajátjává tegye az Atya akaratát, egész addig, míg azonosul vele, akár az élete árán is.

A pusztában Jézus azt is megtanulja, mit jelent „fiúnak” lenni, vagyis mit jelent szabadnak lenni.

Fiúnak lenni szükségképpen azt is jelenti, hogy próbára tétetik. Egy szolgát nem vetnek alá próbának, nem kell választania: csak engedelmeskednie kell. A fiúnak viszont választania kell: ha nem az Atyát választja, szolgává válik. A választás kétséggel, zavarral, imával, emlékezéssel, megkülönböztetéssel jár együtt. Jézus semmit sem spórol meg ebből a tapasztalatból, amelyben mindnyájan osztozunk.

Márknál tehát nem arról van szó, hogy bemutatja az élet választásai mélyén rejlő három lehetséges bűnös vágyat. Inkább annak megértéséről, hogy az élet próbatétel is, küzdelem. Nem csak egy adott pillanatban, hanem minden percben.

Isten akarata nem kényszerítő, hanem kérő: választott, szeretett akar lenni. Nincs olyan szeretet, amely ne konkrét választásokon keresztül valósulna meg: szeretni annyit tesz, mint előnyben részesíteni. Ahogy minden embernek, Jézusnak is döntenie kell, és minden döntés vívódással jár. A döntés nem egyszer és mindenkorra szól: nem elegendő a kezdeti választás, hanem az élet hozta új helyzetekben mindig új módon kell előnyben részesíteni.

Már említettem, hogy Márk evangéliuma a többi szinoptikustól eltérően nem pontosítja, hogy melyek voltak a kísértések, sem pedig azt, hogy Jézus miként tudta azokat legyőzni. Inkább az Atyának való engedelmességben élt élet kimenetelét hangsúlyozza. Egy olyan életét, amelyik azt választja, hogy arra a hangra hallgat, amelyik fiúnak, gyermeknek nevez minket: Jézus „vadállatokkal volt, és az angyalok szolgáltak neki” (Mk 1,13).

Ennek a képnek a megértésében Dániel könyve van segítségünkre. A próféta életének elbeszélésében azt látjuk, hogy egy ponton Dániel és társai próbára tétetnek. Tudniillik mindazt, aki Dárius királyon kívül más istenekhez vagy emberekhez fordul könyörgésekkel, halálra kell adni. Dániel és társai, amikor választaniuk kell, hogy kire hallgatnak, kire bízzák életüket, fiakként az Atyát választják. Ezért előbb tűzre vetik (Dán 3), majd oroszlánok eledeléül adják őket (Dán 6). Azonban sem a tűz, sem az oroszlánok nem sebzik meg Dániel és társai életét. Ezeknek a halálos erőknek semmiféle hatalmuk sincs fölöttük, olyannyira, hogy Dániel és társai áldhatják Istent, miközben angyalok állnak mellettük a kemencében (Dán 3,49.92).

Az ember próbája így válik Isten próbájává is, hogy megmutassa, Isten senkit nem hagy el, aki egész szívével bízik benne. Ezért Jézus, miután maga mögött hagyja a pusztaságot, hirdetheti, hogy az idő valóban betelt és Isten Országa közel van (Mk 1,15).

+ Pierbattista

fordította: Dr. Sz. Gy.

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2021. február 21.

NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJA

Kár, hogy rohanó világunkban eléggé elsikkadnak a szent idők. Az tud igazán ünnepelni, aki felkészült egy–egy ünnepre. Húsvétra a nagyböjt készít fel bennünket. Illik, hogy szerényebben éljünk, több önmegtagadást vé-gezzünk. Illik, hogy felnézzünk a keresztfára, hogy bűn-bánatot tartsunk, s ezáltal tökéletesedjék szeretetünk.

KEZDŐÉNEK Zsolt 90, 15–16

Ha kiált hozzám, meghallgatom; megszabadítom és dicsőséget szerzek neki, hosszú élettel áldom meg.

OLVASMÁNY Ter 9, 8–15

Egy nép számára sohasem volt közömbös, sőt létfontos–ságú volt, hogy kik a szövetségesei. Nekünk az örökké-való, a mindenható Isten ajánlotta fel szövetségét. Ő sze-retetéről biztosít minket. A mi magatartásunk csak egy lehet: „Ahogy a szolgák szeme uruk kezén, s a szolgálók szeme úrnőjük kezén: úgy tekint szemünk az Úrra, a mi Istenünkre” (Zsolt 122, 2).

VÁLASZOS ZSOLTÁR 24. Zsoltár

Válasz: Uram, minden utad irgalom és hűség, * azok–nak, kik szövetséged törvényét megtartják.

SZENTLECKE 1 Pét 3, 18–22

Akinek hatalma volt, hogy a vízözön alkalmával meg–mentse Noét és családját, hatalma van most is, hogy megmentsen bennünket a bűnözönből. Isten az égnek és földnek, életnek és halálnak az ura. Az ő segítségével tartsuk tisztán lelkiismeretünket.

EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS Mt 4, 4b

Nemcsak kenyérrel él az ember, * hanem minden igével is, mely Isten ajkáról való.

EVANGÉLIUM Mk 1, 12–15

Krisztus legyőzte a kísértést, nekünk is urrá kell lennünk rajta. Az egyik legnagyobb győzelem az, amikor az em–ber önmagán győzedelmeskedik, és hisz az üdvösség jó-hírében.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Nagyböjti áldozatunkat azzal a lelkülettel mutassuk be, ahogyan Jézus ajánlotta lelkét mennyei Atyjának a ke-reszten.

ÁLDOZÁSI ÉNEK Mt 4, 4

Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítás-sal is, amely az Isten szájából származik.

EGY GONDOLAT

A bűnbánat nemcsak erőfeszítést és terhet jelent, hanem örömet is – méghozzá olyan örömöt, amely semmiféle más forrásból nem fakadhat. Úgy tűnik, hogy a modern ember bizonyos értelemben elveszítette ennek az öröm–nek az ízét, – és elveszítette annak a lelki erőfeszítésnek örömét, amely lehetővé teszi, hogy saját lelkében találja meg az igazságot. Wolfgang Trilling

IMÁDSÁG NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJÁRA

Istenünk, köszönjük Jézus példáját, aki visszavonult a pusztaságba, hogy imádsággal és böjttel készüljön országod örömhírének szolgálatára.

Taníts meg minket, kérünk, hogy tudjuk otthagyni min–dennapi ügyeinket, amikor az egyedül fontosról, az igazi életről van szó.

Add, hogy a pusztaságban ne tévesszük össze a lénye–gest és a lényegtelent.

Add, hogy tudjunk föltekinteni, és tapasztalhassuk meg: imádságunk és böjtünk nem önmagáért való, hanem mindez csupán eszköz ahhoz, hogy kapcsolatba kerül-jünk Veled, Istenünk, aki Úr vagy mindenek fölött.

Korzenszky Richárd OSB

ELMÉLKEDÉS

„Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó, könyörülj rajtam, bűnösön!” Mindenki ismeri ezt a fohászt. Minden benne van ebben a néhány szóban. Életünk során sokszor visz-szatérhetünk hozzá anélkül, hogy kimerítenénk igazsá-gát. Úgy jelenik meg benne Jézus, mint abban a beszél-getésben, amelyre Szent Ignác szólítja fel a lelkigyakor-latozót az elmélkedés végén: Képzeljem el Krisztus Urunkat, mintha jelen volna és a kereszten függne, s be-szélgessek vele. Kérdezzem meg: Teremtő létére hogyan jutott odáig, hogy emberré lett, és eljött az örök életből ide a földre, hogy így meghaljon bűneimért?

Az engem elítélő irat föl van szegezve a keresztre ( Kol 2, 14–15). Nincs többé ítélet, csak annak, aki visszauta-sítja a jelenlevő irgalom elismerését.

„Aki bízik benned”, azt már most „sem éri szégyen” (Zsolt 24, 3). Jean Laplace

ÜNNEP

Február 22. Szent Péter apostol székfoglalásának ünne-pe. A IV. században keletkezett római ünnep, amely az apostolokra alapított Egyház egységét hirdeti.

BÖJTI FEGYELEM

Kötelező hústól való megtartóztatás van Nagyböjt pén-tekjein a betöltött 14 éves kortól.

Az év többi péntekje egyszerű bűnbánati nap, amikor el-sősorban hústól való megtartóztatással vagy helyette több imádsággal, önmegtagadással, és egyéb jócseleke-detekkel tehetünk eleget a bűnbánati fegyelem előírá-sának.

ÜNNEPI KÖRLEVÉLLEL BÚCSÚZIK

BÍRÓ LÁSZLÓ A TÁBORI PÜSPÖKSÉGTŐL

Ferenc pápa a Magyarországi Katonai Ordinariátus élére február 18-án Berta Tibor általános helynököt, ezredest nevezte ki püspökké. Ebből az alkalomból Bíró László püspök, kiérdemesült katonai ordinárius levelet írt a katonalelkészeknek és munkatársaiknak, a honvédelmi miniszternek és munkatársainak, a honvédség tagjainak és utódjának. Magyar Kurír

2021 Nagyböjt

Papp Miklós atya görög katolikus pap, morál teológus, a Sapientia Hittudományi Főiskola tanára, tanszékvezetője, családapa

Papp Miklós_Teológiai megfontolások_COVID-19 vakcina (1)

Szent Rókus kápolna (3)

A KÉSZ elnökségének nagyböjti üzenete

A húsvétot megelőző negyvennapos böjt hamvazószerdán veszi kezdetét, amely idén február 17-ére esik. A keresztények ebben a bűnbánati időszakban Jézus Krisztus feltámadásának a megünneplésére készülnek hitben való elmélyüléssel, kiengesztelődéssel és lemondással. A nagyböjt kezdetén sokan kérdezhetnék: miről mondhatnánk még le, hiszen eltelt a farsang bálozás és maskara nélkül, a szórakozás helyett maradtak a szomorú statisztikák, és szeretteinket továbbra sem látogathatjuk. Az elmúlt, járvánnyal terhelt egy év ugyan sok mindent elvett, de sokat adott is. Rádöbbentett bennünket a hit, a remény, a bizalom és az emberi kapcsolatok fontosságára. Megtapasztalhattuk az emberek önzetlen segítőkészségét. Felismertük, hogy az elhivatottság, a szakértelem, a tapasztalat nélkülözhetetlen, és mennyire veszélyes a tudatlanság, a felelőtlenség, az alapvető értékek hiánya. Tudomásul kellett vennünk, hogy nem mi uraljuk a világot, a szűkebb környezetünket, de még a saját sorsunkat sem. Életünk Isten kezében van, ezért aki „azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Kor 10,12). Nagyböjt időszaka alkalmas arra, hogy mindezt újra átgondoljuk. Tegyük le végre álarcainkat, és nyíltan, őszintén forduljunk egymáshoz és környezetünkhöz. Adjunk hálát a Teremtőnek minden megélt pillanatért, a szeretteinkért, azért, hogy megmutatja a ránk leselkedő veszélyeket. Személyes kapcsolatainkban korlátozva vagyunk, de ne feledkezzünk meg egymásról, mert hozzánk hasonlóan sokan egyedül és kiszolgáltatva érzik magukat, és szükségük van a törődése, a biztatásra, a jó szóra. Mert “amit egynek e legkisebb testvéreim közül tettetek, nekem tettétek” (Mt 25,40). Hitben elmélyedve, Istennel és egymással kiengesztelődve, a lemondások másokért való felajánlásával abban a reményben járjuk bátran életünk útját, hogy nagypéntek után eljön a feltámadás. Budapest, 2021. február 17. a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöksége