Pintér László 1942. március 6-án született Sopronban. Édesanyja Szent-Gály-Faur Márta (művésznevén: Szent-Gály Kata: Máramarossziget, 1916. november 29. – Sopron, 2000. november 13. latin-olasz szakos művészettörténész). László 1960. augusztus 29-én lépett be a ferences rendbe, ahol az Ernő nevet kapta. Egyszerű fogadalmát 1961. augusztus 30-án tette le. 1966. november 27-én szentelték pappá. Lantin-német szakos diplomát az ELTE-n szerzett 1973-ban.

Esztergomban és Szentendrén tanított a rendi gimnáziumban. 1974-től emellett provinciai titkár, 1976-tól tartományfőnökhelyettes, 1979-től tartományfőnök lett. „Helyettes titkárnak idejött Esztergomból P. Pintér Ernő újmisés, aki biológiára és vegytanra kíván az egyetemen beiratkozni. Érdekessége, hogy már vagy 16 éve gyűjti a kagylókat és állítólag körülbelül 10000 darabot szedett össze. Erre a Nemzeti Múzeum is fölfigyelt és a külföldi tudósokkal is levelezik, sőt konkurzusokra is meghívták. Sajnos egészsége nem túl erős, és jó vigyáznia.”¹ „Kutatóként, muzeológusként és gyűjtőként a XX. század legkiemelkedőbb magyar malakológusai közé számított. Nemzetközi szintű elismertségét és tekintélyét elsősorban a magyar és a dél-európai puhatestű fauna kutatása során elért eredményeivel vívta ki. Nevéhez fűződik a hazai fajok listájának összeállítása és kritikai revíziója, a hazai faunatérképezés megszervezése és beindítása, valamint a múlt század második felében felfedezett két endemikus csigafajunk, a Paladilhia oshanovae és a Hygromia kovacsi (dobozi pikkelyescsiga) leírása. Magyarországon kívül elsősorban Görögország, a volt Jugoszlávia, Bulgária, Málta és Olaszország területén végzett komoly gyűjtőmunkát, melynek során számos új fajt fedezett fel. A Monacha és a Vitrea genuszok nemzetközileg elismert szakértőjeként, jó pár fajt le is írt, míg mások leírását kollégáinak engedte át. Hazai és nemzetközi szaklapokban száznál több közleményben jelentek meg tudományos eredményei. 1975 és 1998 között a Magyar Természettudományi Múzeum Puhatestű Gyűjteményének kurátora volt, ahol nemcsak kutatóként, de muzeológusként is maradandót alkotott. Több évtizedes gyűjtőmunkája gyümölcseként közel tizennégy és félezer tételnyi anyaggal gazdagította a múzeumot. A malakológus kollégák tiszteletének és megbecsülésének jeleként számos általuk leírt faj vagy fajváltozat viseli Pintér László nevét.”²

fr. Kamill