„Boldog vagy, Szűz Mária, mert hittél.”

„Dalolj Sion leánya, örülj és ujjongj egész szívedből Jeruzsálem leánya… Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító!”

Máriának, Jeruzsálem leányának kell örvendeznie, mivel Isten, testet öltve szűzi méhében, különleges módon jelen van benne. Isten Fia általa lesz hatalmas Üdvözítő, aki azért jön, hogy meglátogassa és megváltsa népét, megvilágosítsa és lépteit a béke útjára igazítsa. Jézus Mária által teszi meg első látogatását, azonnal a megtestesülés után, amikor Mária útnak indul és a hegyekbe siet. Meg akarta látogatni idős rokonát, akinek csodálatos anyaságáról az angyaltól szerzett tudomást. Mária megkezdi küldetését. Krisztust viszi a világba. Sietve indul, tétovázás nélkül, attól a benső erőtől hajtva, ami az Üdvözítőre váró egész emberiség felé viszi. Az út hegyes területen vitt keresztül. Máriát nem nyugtalanítják az utazás fáradalmai.

Egy napon Jézus majd személyesen megy Keresztelő Jánoshoz a Jordán partjára, s ő az Isten Fia azt kéri majd, hogy az előfutár, a teremtmény keresztelje meg. Mária elővételezi Fiának alázatos magatartását, s ő az Isten Anyja indul Keresztelő János anyjához. Nem azért látogatja meg, hogy nagy méltóságában őt szolgálják, hanem, hogy ő szolgáljon. A Máriában élő Jézus vezeti anyját az alázatnak és szolgálatnak azon az útján, amelyen majd ő is járni fog, és amit az embereknek mutat.

Isten tetszését leli Máriában, aki hitével és alázatával befogadta a szívébe és testébe az örök Igét. Máriában Isten megújítja az emberekkel kötött szeretetszövetségét. A Szentlélektől megvilágosítva Erzsébet felismeri Máriában az Üdvözítő anyját és dicsérő énekbe tör ki: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!” Mária nem tiltakozik a dicsérő szavak ellen. Tudja, hogy nem őt illetik, hanem Istent és mindjárt Őfelé irányítja a figyelmet.

„Te, Erzsébet, magasztalod az Úr anyját – mondja a Szűz -, de az én lelkem az Urat magasztalja. Te azt állítod, hogy hangomra a te fiad örömtől ujjongott méhedben, az én lelkem viszont Istenemben, Üdvözítőmben ujjong. Te boldognak mondod azt, aki hitt, az én hitemnek és boldogságomnak viszont az az oka, hogy az isteni jóság rám irányította tekintetét. minden nemzedék boldognak mond engem, mivel Isten rátekintett szolgálója alázatára és kicsinységére.” (Szt. Bernát)

A Magnificat nem más, mint Mária válasza Erzsébet dicséretére. Válasz, amely Isten felé irányít minden dicséretet. Mária szinte eltűnik az énekben. Egyedül Istent magasztalja és dicséri, ő maga megmarad a szolgáló alázatos helyzetében. Mint az énekben, éppen úgy az életben is. Az Erzsébetnél töltött három hónap idején és egész élete során Mária alázatosan és rejtetten tesz másoknak szolgálatot. Fia ügyét szolgálja, ő maga szinte eltűnik szemeink elől.