Ma Krisztus mennybemenetelének ünnepe van. Az Apostolok Cselekedetei ezt a hittitkot a feltámadás utáni 40. napra datálja (Vö. ApCsel 1,3-11), s ez az oka, hogy Vatikánban és néhány országban már csütörtökön megtartják az ünnepet.

A mennybemenetel után az első tanítványok együtt maradnak az utolsó vacsora termében Jézus anyja körül és lázasan várakoznak a Szentlélek ajándékára, amelyet Jézus megígért (Vö. ApCsel 1,14).

A tanítványoknak mondott búcsúbeszédében Jézus nagy hangsúlyt fejezett az „Atyához való visszatérésre”, ami küldetésének megkoronázását jelenti. Jézus valójában azért jött világunkba, hogy az embert visszavigye Istenhez, de nem csak az eszmék szintjén – mint egy filozófus vagy bölcs teszi – hanem valóságban, ahogy a pásztor visszaviszi bárányát az akolba.

Ez az „exodus”, a mennyei hazába való átvonulás, amelyben elsőként Jézusnak volt része, értünk történt. Ő értünk jött le a mennyből a földre és értünk szállt fel a mennybe. Ő mindenben hasonló lett hozzánk, majd átélve az Istentől való távolság mélységét meghalt a kereszten. Az Atyának kedve telt Benne, ezért felmagasztalta Őt (Fil 2,9), s visszatért Hozzá teljes dicsőségben, de már emberségünkkel.

Isten az emberben – ember az Istenben! Ez immár nem teológiai elmélet, hanem valóság! Ezért a keresztény remény Krisztusban van, nem egy illúzióban, ahogy a Zsidókhoz írott levél mondja: „Lelkünk biztos és szilárd horgonya” (Zsid 6,19).

És mire van nagyobb szüksége minden kor emberének, mint hogy szilárd reménye legyen? És ismét látjuk Mária jelenlétének jelentőségét. Tekintsünk rá úgy, ahogy az első tanítványok tették, s azonnal Jézushoz jutunk. Az Anya a Fiára mutat, aki már nem testben van köztünk, hanem az Atya házában vár reánk.

Jézus nem arra hív, hogy az eget bámuljuk, hanem, hogy közösen imádkozzunk, s hívjuk a Szentlélek ajándékát. Azoknak, akik „felülről”, Isten Lelke által új életre születtek, bemenetelük van a mennyei királyságba (Vö. Jn 3,3-5). És ezek között a „felülről újjászületettek között” az első éppen Szűz Mária. Ezért fordulunk Hozzá teljes húsvéti örömmel.

(XVI. Benedek pápa)