1. Az Egyház — ősrégi hagyomány alapján — ezen és a következő napon egyáltalán nem mutat be szentmiseáldozatot, nem szolgáltat ki ünnepélyesen szentségeket.

2. Az oltár teljesen dísztelen legyen: kereszt, gyertyatartók és terítők nélkül.

3. Délutáni órákban, mégpedig — hacsak lelkipásztori megfontolások későbbi időpontot nem kívánnak — három órakor ünnepeljük meg Urunk szenvedésének emlékezetét. Ennek a szertartásnak három része van: 1. igeliturgia, 2. hódolat a szent kereszt előtt, 3. szentáldozás.

Ezen a napon csak Urunk szenvedésének megünneplése keretében van áldoztatás. Azoknak a betegeknek azonban, akik nem tudnak részt venni a szertartáson, a nap bármely órájában el lehet vinni a Szentséget.

4. A pap és a segédkezők úgy öltöznek, mint ahogy a miséhez szokás, piros színű ruhába. Az oltárhoz vonulnak, ott meghajolnak, majd vagy arcra borulnak, vagy csak letérdelnek (a helyi szokások vagy körülmények szerint), és egy ideig mindnyájan csendben imádkoznak.

5. Ezután a pap a segédkezőkkel a papi székhez vonul, és a nép felé fordulva a következő két könyörgés egyikét mondja — a Könyörögjünk felszólítás nélkül.

KÖNYÖRGÉS

Emlékezzél meg irgalmasságodról, Urunk, Istenünk, és örök oltalmaddal szenteld meg híveidet, akik számára vére árán szerezte a húsvét szent titkát a te Fiad, Jézus Krisztus.

Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen.