AVII.osztályelvégzéseutánérettséginélkülmentSzalézDamjántestvérrelGyöngyösre.Évközbenateológiaitárgyakattanulták,sanyáronpedigletettékazérettségivizsgát.Azérettségiletételeután1925.július28-ánGyöngyösönteszileörökfogadalmát,egynappal21.születésnapjaután, majd folytatja teológiaitanulmányait.Akötelezőnfelülisigyeksziktanulni,képezni,művelniönmagát.1 „Mi fiatalabbak a bölcseletet szerettük. Ő a teológiát. Bölcseleti kételyekkel és érvekkel sarokba szorítottuk, hivatalból mindent megtámadtunk, ő pedig, mint az orthodoxia képviselője, mindent megvédett velünk, eretnekekkel szemben. Egyébként ő maga is szívvel-lélekkel „forradalmár” volt, mert látta, hogy az élet, a modern világ túlhalad rajtunk és ezért több újítást, új és több lendületet szeretett volna. Jó értelmű forradalmi lelkiségében – szent reformátor volt – azt szerette volna, hogy rendje minden rendek krémje, színe-java legyen, minden rend előtt első helyen álljon. Szent Ferenc atyánkat minden idők népszerű szentjének tartotta. Nagyon szerette szentjeinket, rendi nagyjainkat. Scotista (Boldog Duns Scotus, a nagy középkori ferences teológus követője –szerk.) volt ízig-vérig. Ha ő ilyen kérdést megfogott, beszélt róla, írt róla. Fanatikusan hitte, hogy rendünknek különös hivatása, rendeltetése van ebben a zűrzavaros világban. Rendeltetése a menny, rendeltetése a föld felé. Azért tanult éjjel-nappal, mert tudta, hogy a tudás hatalom, erő, s neki erre a hatalomra, erőre szüksége van. Hallatlan szorgalommal dolgozott. Hatalmas akarással igyekezett legyűrni testi-lelki nehézségeit, korlátait, örökké mutatkozó fejfájását. A dolgokat egyébként nem annyira értelemmel, mint szívvel, intuícióval fogta föl és rögtön egyénivé tette azáltal, hogy tűzhányó lelkébe dobta és ott formálta, alakította. Ez volt gyöngéje és ez volt ereje. A vele való vitatkozásban mi mindig ésszel dolgoztunk, ő pedig szívének tüzével perzselt vissza. Nem értette, hogyan láthatjuk a dolgokat másként, mint ő. Születettszónokvolt,denehézkesenírt.Pedigeztafegyvertisszerettevolnakáprázatosanforgatni,hiszennagyonelőrelátottéskiszámítottcéljaivoltak,amelyekreelőrekészült,amikormásoknakmégjátékonjártazesze.Sokat,nagyonsokatolvasottésjegyzetelt.Megragadottmindenalkalmat,hogyírjon.”
1Az önképzőkör jegyzőkönyvei szerint már októberben előadást tartott a Szent Ferenc és Duns Skotus jellemrajzáról, 1926. október 26-án: Istenem és mindenem címen tart előadást, 1927. márciusában „A művészi szakértő” c. előadását tartotta meg. Szeptember 30-án: Ünnepi beszéd; novemberben „A mi kincseink” címmel tartott előadást. „A szerzetes boldogsága” c. előadásában a szabályokat túlságosan szigorúan értelmezte. Ezért nagy vihart karavart. Minden tanév vége felé egészségi állapota leromlik, így a nyári szüneteket többször a jászberényi rendházban töltötte, egészsége megerősödése céljából.
Leave a Comment
Last Updated: 2022-01-04 by Plébános
Szaléz Gyöngyösön
A VII. osztály elvégzése után érettségi nélkül ment Szaléz Damján testvérrel Gyöngyösre. Évközben a teológiai tárgyakat tanulták, s a nyáron pedig letették az érettségi vizsgát. Az érettségi letétele után 1925. július 28-án Gyöngyösön teszi le örökfogadalmát, egy nappal 21. születésnapja után, majd folytatja teológiai tanulmányait. A kötelezőn felül is igyekszik tanulni, képezni, művelni önmagát.1 „Mi fiatalabbak a bölcseletet szerettük. Ő a teológiát. Bölcseleti kételyekkel és érvekkel sarokba szorítottuk, hivatalból mindent megtámadtunk, ő pedig, mint az orthodoxia képviselője, mindent megvédett velünk, eretnekekkel szemben. Egyébként ő maga is szívvel-lélekkel „forradalmár” volt, mert látta, hogy az élet, a modern világ túlhalad rajtunk és ezért több újítást, új és több lendületet szeretett volna. Jó értelmű forradalmi lelkiségében – szent reformátor volt – azt szerette volna, hogy rendje minden rendek krémje, színe-java legyen, minden rend előtt első helyen álljon. Szent Ferenc atyánkat minden idők népszerű szentjének tartotta. Nagyon szerette szentjeinket, rendi nagyjainkat. Scotista (Boldog Duns Scotus, a nagy középkori ferences teológus követője –szerk.) volt ízig-vérig. Ha ő ilyen kérdést megfogott, beszélt róla, írt róla. Fanatikusan hitte, hogy rendünknek különös hivatása, rendeltetése van ebben a zűrzavaros világban. Rendeltetése a menny, rendeltetése a föld felé. Azért tanult éjjel-nappal, mert tudta, hogy a tudás hatalom, erő, s neki erre a hatalomra, erőre szüksége van. Hallatlan szorgalommal dolgozott. Hatalmas akarással igyekezett legyűrni testi-lelki nehézségeit, korlátait, örökké mutatkozó fejfájását. A dolgokat egyébként nem annyira értelemmel, mint szívvel, intuícióval fogta föl és rögtön egyénivé tette azáltal, hogy tűzhányó lelkébe dobta és ott formálta, alakította. Ez volt gyöngéje és ez volt ereje. A vele való vitatkozásban mi mindig ésszel dolgoztunk, ő pedig szívének tüzével perzselt vissza. Nem értette, hogyan láthatjuk a dolgokat másként, mint ő. Született szónok volt, de nehézkesen írt. Pedig ezt a fegyvert is szerette volna káprázatosan forgatni, hiszen nagyon előrelátott és kiszámított céljai voltak, amelyekre előre készült, amikor másoknak még játékon járt az esze. Sokat, nagyon sokat olvasott és jegyzetelt. Megragadott minden alkalmat, hogy írjon.”
1Az önképzőkör jegyzőkönyvei szerint már októberben előadást tartott a Szent Ferenc és Duns Skotus jellemrajzáról, 1926. október 26-án: Istenem és mindenem címen tart előadást, 1927. márciusában „A művészi szakértő” c. előadását tartotta meg. Szeptember 30-án: Ünnepi beszéd; novemberben „A mi kincseink” címmel tartott előadást. „A szerzetes boldogsága” c. előadásában a szabályokat túlságosan szigorúan értelmezte. Ezért nagy vihart karavart. Minden tanév vége felé egészségi állapota leromlik, így a nyári szüneteket többször a jászberényi rendházban töltötte, egészsége megerősödése céljából.
Category: Egyéb
Legutóbbi bejegyzések
Kapcsolataink
Ferencesek
Szerzetesek
Egri Főegyházmegye
Gyöngyösi Ferences Könyvtár
A plébánia régi honlapja