Az 1938-as esztendő nagy jelentőségű volt a magyar egyház életében, hiszen Budapesten rendezték meg az Eucharisztikus Világkongresszust. Haza nem tudott jönni, bár buzdított mindenkit a hazalátogatásra. Májusban vacsorát rendezett káplánja, Tarzíciusz tiszteletére, s itt búcsúztatta el a Magyarországra induló híveit, akiket Takács József egyháztanácsos vezetett. Az otthon maradottaknak megszervezte a párhuzamos ünnepet. Meghívót küldött minden magyar plébániára, a helybeli lapokban meghirdette az ünnepet, a templomi értesítőben így toborozta híveit: „Mindenki, akiben csak szikrája pislog a magyar tűznek, vérnek, velünk lesz a riverside-i parkban. Kilenc órakor ünnepélyesen indul el az autósor, meg kell mutatni az idejövő híveknek, hogy milyen nagy, élő hit hatja át a brunswick-i magyar katolikusokat.” Pápai színekkel díszítette fel az autókat. Egész Brunswick láthatta a magyar ünneplést, ugyanis megnyerte a helyi hatóságot arra, hogy a városban kerülő utakat tehessenek. A hídon mentek át a Raritan folyó másik partján fekvő parkba. Itt Szaléz atya hatalmas oltárt állított föl. Az autók ezrei hozták az ünneplésre jövő nyolcezer magyart. Az óriási park kicsinek bizonyult.

Szaléz atya a jubileumi évkönyvében maga is említette: a New Jersey-i magyarságnak ilyen eredményes és nagyszabású ünnepe még nem volt. Gondoskodott megfelelő mennyiségű ételről, italról, s a kapott százalékból 1.800 dollár tiszta jövedelme volt az egyházközségnek, ami a depresszió idején rendkívüli eredmény volt.