Programajánló

Ismét a Magyar Nemzeti Múzeumban voltam. Egy korábbi alkalommal már megnéztem a Seuso-kincset: nemzetünk „családi ezüstjét”, a Széchényi-termet, valamint a Kelet és nyugat határán című régészeti kiállítást.

Most következett a Magyar menyasszony, a lapidárium, a természetfotó kiállítás, valamint az altamira-i barlang. Ezeket szeretném figyelmetekbe ajánlani.

A csomagmegőrzővel legalább egy negyedórát eltöltöttem, bár használatát már más intézményekben kitapasztaltam, de itt valami mégsem stimmelt. Mígnem az egyik biztonsági őr segítségét kértem. Kiderült, hogy a fém száz forintosom túlságosan új, ezért nem hajlandó elfogadni a szekrény! Na, kerestem egy régit, s így már sikerült a háti táskámat elhelyezni.

A római legionárius

Ezután a lapidáriumot kerestem fel. A római kori kőtár legszebb darabja egy lakóház mozaik padlójának talán felújított, rekonstruált járószintje volt. Egyszerűen gyönyörű. Ha megnézzük a kiállítást (vagy a honlapot), akkor azonnal, a főbejárattal szemben mindjárt elénk tárul. Ezen felül még urnatartó kőedényeket, sírköveket, szarkofágokat, fogadalmi oltárokat láthatunk. Az urnatartóról jut eszembe! A budai kolostor udvarában van egy különös alakú virágtartó kőedény, arról azt mondják, hogy ez is valamiféle római kori ossarium lehetett régen.

Mielőtt felkeressük a kiállítást, nézzük meg a honlapon előre, hogy mire is számíthatunk: https://mnm.hu/hu/kiallitasok/allando/lapidarium. Hamarosan érdemes lesz Jászberénybe is ellátogatni. Gulyás András régész a nagytemplom oszlopából „kiásott” egy másodlagos római kori sírkövet, mely valószínű, hogy a budai Aquincum területéről érkezhetett hozzánk!

„A kiállítás Nőkről szól – nemcsak Nőknek!

A Magyar Menyasszony című kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum nagyszabású új időszaki kiállításban több száz ismert és ismeretlen nő története elevenedik meg: féltve őrzött ruháik, kellékeik, szerelmes leveleik, mind a női szerepek és az esküvőhöz, házassághoz fűződő viszony változásáról mesélnek.” – olvastam a kiállításról a honlapon.

A bejáratban egy különös szalagokból álló installációval találkozhatunk, mely engem egy menyasszonyi fátyolra emlékeztetett. A legérdekesebb elem volt számomra, az a pont, ahol a fényképtár legmegfogóbb képeit láthatjuk. Egy számítógép konzolon kereshetjük a párokat, csoportképeket, külön témakörben a kalapos menyasszonyok és koszorúslányok képeit vetíthettem ki a falra. Ahogy haladtam előre a kiállításban, hallom ám, hogy az egyik teremben nagy a zsivaj, lárma. Belépve a terembe, „már régebb óta fiatal” asszonyok tárgyalják, bírálják, dicsérik a különböző menyasszonyi ruhákat. Nem is értem mi lehetett ezeken az érdekes. Csupa textília, meg csipke, meg fodor, meg tüll… Ki érti ezt? A kiállításon nem volt egy négyzetméter A60-as szerkezeti acél sem, ami tűz behozott volna! 🙂 Az egyik falon számtalan keretbe foglalt menyasszonyi pártát és képet láttam. Mindjárt felvetődött bennem: „Vajon ezeket a Néprajzi múzeumból kölcsönözték”, vagy volt ennyi raktáron. Azért érdekesek és szépek voltak.

Híres nők a magyar történelemben

Kik voltak a magyar történelem legérdekesebb asszonyai? Családanyák, hősnők – sorok a történelem viharos és békés napjaiból. Titkok, érdekességek, sztorik. – invitál minket a kézbe fogható térkép-tájékoztató.

Az egyik képen egy 1854-es évszám, valamint Borhy Róza és Gerenday Antal képe szerepelt. Történetük szerint, pedig „Egy be nem tartott reverzális” miatt lettek érdekesek. „A gyöngyösi katolikus Borhy Rózát és a pesti református Gerenday Antal sok minden szétválasztotta volna. A nagy különbség, a műveltségükben mutatkozó eltérések, valamint a más-más felekezethez való tartozás ellenére kiegyensúlyozott, bizalomra épülő házaséletük volt.” A születendő gyermekeik a reverzális ellenére az apa vallását követték…”

NaturArt – 25 év legszebb természetfotói

Már korábban ajánlottam egy fotókiállítást a Nemzeti Múzeumból (2022. október 11. World Press Photo). Most a legszebb magyar természetfotókat láthatjuk egy egészen kicsike kiállításon. A régi időkben még Pajtás fényképezőgépünkön tizenkét képet készíthettünk, 38 képkockát is készíthettem a Smena típusú szovjet csodával. A régi idők fényképei pedig még nagyobb értéket képviseltek, mert egy-egy családnak esetleg csak egy-két fotóalbumnyi képe volt. Mai, digitális korunkban pedig száz számra készíthetjük a képeket. Utána nem győzünk válogatni, szortírozni, szelektálni. Erre a fotókiállításra, valóban a legeslegszebb, legérdekesebb, legmegragadóbb képeket válogatták össze a kuratórium tagjai. EGYSZERŰEN ELRAGADÓAK!

„A naturArt Magyar Természetfotósok Szövetsége eddig 25 alkalommal rendezte meg a szakma legnagyobb megmérettetését: „Az év természetfotósa” pályázatot. Ez az a verseny, amelyet minden fotós meg akar nyerni, és ez az a verseny, amely szigorú követelményrendszerével, a világon elsőként bevezetett teljesen transzparens (online követhető a világ bármely pontjáról) zsűrizési módszerével a térség legnagyobb természetfotós pályázatává vált.” – méltán.

Altamira barlangrajzai – A művészet kezdetei

A 2024 június 2-ig látható kiállítást nem egymagamban, hanem egy csoporthoz csatlakozva néztem meg. Szakszerű vezetés alkalmával bepillantás nyerhettünk a 18.000-16.000 év előtti barlangfestészetbe, valamint a barlangban talált csontokba. Kézbe vehettük a kor legfontosabb föld-festékeit, láthattunk egy filmet a barlangi rajzok készítéséről, hallgattunk egy új régészeti ágról, a kísérleti régészetről, vagyis arról: amit a tudósok elképzeltek a régi korok festészetéről az kivitelezhető-e gyakorlatban. Egy fiatal mamut bébi állkapcsát is bemutatták itt. Minő szerencse, hogy ezzel a bébivel nem futottam össze! Ez a kis darabka is elérte a 80 cm-t, meg vagy 50 kilót.

fotó az internetről: https://mnm.hu/hu/publication-issue/altamira-barlangrajzai

Mindent kiállítás megtekintését ajánlom az érdeklődőknek. Előtte keressük fel a honlapot, és alaposan tájékozódjunk mindenről!