Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A szakasz (Lk 5,1–11) elején Jézust látjuk, amint két bárkához közeledik Tibériás tavánál. Az egyik bárka, amelybe Jézus beszáll, Péteré. Valamivel később, az 5. versben tudomásunkra jut, hogy ő és társai egész éjjel fáradoztak anélkül, hogy bármit is fogtak volna.

Jézus tehát közeledik és belép ennek a kis embercsoportnak az életébe, akik épp most tettek szert a megaláztatás, kudarc, bukás fájdalmas tapasztalatára.

A szakasz végén még mindig ott találjuk ezt az embercsoportot, ezúttal is üres kézzel. Viszont nem azért, mert nem fogtak semmit: ellenkezőleg, a szakasz elbeszéli, hogy közben bőséges fogásuk volt (Lk 5,6). Nem azért találjuk őket üres kézzel, mert munkájuk eredménytelen volt, hanem mert otthagytak mindent, amit fogtak.

Tehát bizonyos szempontból a kiinduló helyzethez hasonló szituációban találjuk őket, más szempontból viszont egészen más helyzetben.

Mi történt ezekkel a férfiakkal?

Úgy tűnik, hogy Péter és társai alapvető tapasztalatot szereztek a bizalomról.

Nem fogtak semmit, fáradtan és feltehetően elkeseredetten mentek el; és elfogadták, hogy újrakezdjék, újra próbálkozzanak, nem a ki tudja milyen új kedvező helyzet okán, amely garantálhatta volna erőfeszítéseik sikerét; ők egyszerűen annak a rabbinak, mesternek a szavában bíztak (Lk 5,5), aki épp ott, a közelükben tanított, aki ott, a közelükben üres bárkájukat szószékké alakította, ahonnan a sokaságot tanította.

Péter és társai megtapasztalták, hogy érdemes ebben a mesterben megbízni, aki tudja, mit beszél: az újabb halászat valóban olyan bőséges, hogy nem elég egy bárka, hogy az összes kifogott halat partra vigye (Lk 5,7).

Péter reakciója nagyon fontos. Felismeri, hogy valami rendkívüli, csodás dolog történt, ezért úgy véli, hogy valami különleges személy, egy próféta, Isten küldötte áll előtte; és éppen ezért határolódik el.

Azt teszi, amit mindenki tenne, amikor Isten közeledik hozzá: méltatlannak érzi, bűnösnek tartja magát, fél, nem tudja elképzelni, hogy Isten hozzá közeledne (Lk 5,8).

Ám épp itt történik a változás, mert ahol az ember megtapasztalja és felismeri távolságát Istentől, önnön méltatlanságát, Ő éppen ott érkezik.

Jézus megdönti az elkülönülés és távolság vallási logikáját, mely a két világot, a szentet és a profánt távol akarja tartani egymástól. Ő éppen azért jött, hogy ezt a távolságot megszüntesse, ezért nemcsak hogy nem távolodik el a bűnös Pétertől, hanem éppen azért, mert Péter bűnös, közeledik hozzá.

Péter pedig bízik ebben a szóba, ahogyan korábban bízott abban, amelyik küldte, hogy kezdje újra a halászás fáradtságos munkáját. Tudja, hogy ez a bizalom egy életre, egy teljes életre szól.

Aki életében átélte ezt, az mindent otthagy és az evangélium hirdetőjévé válik: valamit hirdetnie kell, valamit, amit korábban saját bőrén megtapasztalt; hirdetheti, hogy Isten elközelgett, hogy eltörölte a távolságokat, hogy azért jött, hogy minden bűnös emberrel találkozzon.

Ahogy Jézus beszállt Péter üres bárkájába, hogy mindenkinek szabadulást hirdessen, úgy Péter és társai éppen onnan indulnak, hogy megosszák az emberekkel az üdvösségnek ezt a hírét.

Mondhatjuk tehát, hogy Jézus közeledik Péterhez és társaihoz, és ez bennük átalakulást eredményez: sikertelen, bukott emberekből szabad emberekké lettek.

Olyan személyekből, akik nap mint nap megtapasztalják, hogy az élethez nem elég az emberi erőfeszítés, olyan személyekké, akik az igazi élettel találkoztak, ezért képesek mindent otthagyni, hogy az Úrral legyenek.

Mindkettőnek, a sikertelen embereknek és a szabad embereknek is üres a keze. Ám az utóbbiaknak azért, mert felhagytak azzal, hogy a haszon és a birtoklás logikáját kövessék, azért, hogy az ingyenesség és ajándék új nézőpontjába helyezkedjenek.

Azt is mondhatjuk, hogy bár nem tudjuk, miért, de úgy tűnik, az Úr megismerésére a legalkalmasabb pillanat a kudarc, a fáradozás, a megaláztatás pillanata: ott, ahol ellenállásunk, gőgünk megtörik, az Úr ott tud hozzánk közeledni és elmondani nekünk, hogy ez a közelsége ingyenes ajándék, amely ott jut el hozzánk, ahol irgalomban részesíthet bennünket.

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz.Gy.