A szécsényi rendházba került 1921.október 5-én. A csendes, békés újoncév után Szaléz és társai megkezdték gimnazista éveiket.

Itt rendi páterek oktatták a felső gimnáziumi osztályok fontosabb tantárgyait és a bölcselet egyes részeit. (A múltban Máriaradnán és Dunaföldváron voltak a provinciának ilyen stúdiumházai. A következő káptalanon ugyan Szécsényt tették novíciusházzá, de abban is döntöttek, hogy a provincia megszünteti a gimnazista stúdiumot, a volt novíciusok nyilvános gimnáziumokba fognak járni és leteszik a hivatalos érettségit.) Szaléznak és társainak jutott osztályrészül a szécsényi esztendő többlete. Pótolnia kellett a latin hiányosságokat is, hiszen a polgári iskolában nem tanították a latin nyelvet. Az október hónap azonban azzal is eltelt, hogy a szocialista forradalom és a vörös terror nyomait eltüntessék a kolostorban. Időnként nagyobb sétát tettek Pöstyénpuszta, s az Ipoly irányába. Egy fürdés alkalmával mondta Szaléz: Ez az országhatár? Mi lett Szent István, Szent László, Nagy Lajos országából?!