Évközi 4. vasárnap (B év)

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

A mai evangéliumi szakasz (Mk 1,21–28) Márk jellegzetes tömör stílusában Jézus első tanítványaival megkezdett működését tárgyalja.

Az első figyelemreméltó momentum, hogy az evangélium elejétől kezdve Jézus nem egyedül indul útnak, hanem mindig tanítványai kísérik (megérkeztek Kafarnaumba), akik itt négyen vannak, és akiknek a meghívását múlt vasárnap hallottuk. Ők az első tanúk.

Jézus Galileában kezdi működését, különböző zsinagógákban (ma a kafarnaumiban), vagyis a lakosság gyülekezőhelyein, ahová azért gyűlik össze a nép, hogy imádkozzon és hirdesse Isten Szavát, de azért is, hogy egyszerűen csak együtt legyenek. Jézus ott van jelen, ahol az emberek élnek, mindennapi közegeikben, ellentétben az írástudókkal és farizeusokkal, akik saját elit köreikben mozognak, és általában nem keverednek a helység egyszerű lakosaival.

Jézus tanítani kezd (22. és 27. versek), méghozzá olyan tekintéllyel, amely ellentétben az írástudók tanításával, félelemmel vegyes (27. vers) csodálkozást (22. vers) kelt. A jelenlevők benne másfajta tekintélyt és új tanítást vélnek felfedezni: „Mi ez? Új tanítás, hatalommal?” (Mk 1,27). A jelenlevők tehát elámultak Jézus tekintélyétől.

Mit jelent ez a tekintély és honnan ered? Mikor van egy tanításnak tekintélye?

Akkor, amikor nem elégszik meg azzal, hogy a törvényt tanítsa vagy értelmezze. Jézus nem valami tőle különböző dologról beszél, hanem arról, ami az övé, mert Jézus az, akiben Isten Országa beteljesedik.

Különbség van aközött, amikor valaki olyan dolgokról szól, amiről csak hallott vagy amit tanult, és aközött, amikor önmagáról vall, arról, ami a szívében van, ami az élete része.

A második okát egy ilyen tekintélynek, maguk a kafarnaumiak jelentik ki: „Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki.” (Mk 1,27). Jézus tanítása tekintélyes, mert szabadító tanítás. Az evangéliumban Jézus többször az írástudók és farizeusok szemére veti, hogy tanításuk elnyomó és súlyos terheket rak az emberek vállára. Nem úgy az övé, amely szabad, előmozdít, méltóságot ad, visszavisz az eredethez.

Tanítása új. Nem csupán azért, mert új dolgokat mond, hanem mert átalakítja, megújítja az életet.

Nem újabb ismeretekkel bővíti a hallgatóság tudását, hanem megtérést eredményez.

Ugyanakkor van, aki számára ez a tanítás romlás (Mk 1,24). Romlás annak, aki a másikat elnyomja, megalázza, mint ahogy a tisztátalan lélek, amelyik a megszállott emberben volt a zsinagógában. Pusztulás annak is, aki visszautasítja, hogy részese legyen a Jézus által előmozdított változásnak, átalakulásnak. Romlás annak, aki saját tekintélyét, hatalmát látja fenyegetettnek e tanítás által.

A Jézus ellen kiáltozó tisztátalan lélek semmi olyasmit nem mond, ami téves volna, ami ne volna ortodox. Sőt, helyesen jelenti ki, hogy kicsoda Jézus, hogy ő valóban az „Isten Szentje” (Mk 1,24).

Azonban a tisztátalan lélek vallomásából éppen a hit hiányzik, az az alázat, hogy Isten Szentjeként fogadja őt. Jézust akadálynak tekinti, ember fölött gyakorolt hatalma buktatójának, és nem akarja, hogy bármi köze legyen Hozzá (Mk 1,24). Legfőképpen pedig a kereszt hiányzik: ez a hitvallás csak akkor lesz „igaz”, amikor igazságának a kereszt alatt hódolnak. Amint ezt teszi majd a százados, aki Jézus halálát így látja: „Ez az ember valóban Isten Fia volt.” (Mk 15,39).

Ebben a rövid evangéliumi szakaszban már minden olyan témát megtalálunk, amely másként még visszatér az evangéliumban, és amely az egyház küldetésének lényegét alkotja: Jézus és tanítványai ott találkoznak az emberekkel, ahol azok élnek; Jézus és tanítványai mennek oda, hogy találkozzanak velük; annak tekintélyével tanít, aki tudja, hogy Istennek szentelt, és akinek a tanítása megváltoztatja a tanítást befogadó életét, mert gyógyító és szabadító tanítás. Jézus tanítása és tettei csodálkozást és félelmet keltenek, de elutasítást és ellenállást is ébresztenek.

A Sátán meg akarja akadályozni Isten Országa (Uralma) eljövetelét egészen addig a végső pillanatig, amíg Jézust keresztre feszítik. Ott utoljára szállnak szembe tekintélyével és gúnyolják azt. Azonban mi tudjuk, hogy Jézus valójában éppen a kereszten tette teljessé a gyógyítás művét, amit azon a napon a zsinagógában megkezdett.

+ Pierbattista

FORDÍTOTTA: SZ. GY.

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2021. január 24.

ÉVKÖZI 3. VASÁRNAP

Az Isten Igéjének vasárnapja

„Ki volna képes az Úr tetteit felsorolni, hatalmas mű–veinek a mélyére hatolni? Fönsége hatalmát ki tudná föl-mérni, vagy a jótetteit végig számba venni?” (Sir 18, 4–5) Jósága abban is megnyilvánul, hogy nem veti el a bű-nöst, s országának ajtaját kitárja a megtérő előtt.

KEZDŐÉNEK Zsolt 95. 1. 6

Énekeljetek az Úrnak új éneket, minden föld az Úrnak énekeljen. Színe előtt jár a fényesség és a fönség, szen-télyében erő és dicsőség!

OLVASMÁNY Jón 3, 1–5. 10

Jónás könyve tanulságos történetet mond el. Isten végte-len irgalmát szemlélteti, aki nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Mindig helytelenítenünk kell a bűnt, de imádkoznunk kell a bűnösök megtérésé-ért.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 24. Zsoltár

Válasz: Utaidat mutasd meg nékem, *

én Uram, Istenem!

SZENTLECKE 1 Kor 7, 29–31

Hányan, de hányan bizakodnak a földi értékekben, kin-csekben! S előbb–utóbb rá kell jönniök, „valóban hazu-gok a halmok, és hazug a hegyekben a lármás zajongás. Valóban az Úrban, a mi Istenünkben van üdvössége Izraelnek” (Jer 3, 23). A vagyon és a kincs önmagában nem rossz. Az ember azonban függetlenítse magát tőle.

ALLELUJA Mk 1, 15

Közel már az Isten országa, * higgyetek az örömhírnek!

EVANGÉLIUM Mk 1, 14–20

Érdeklődő, szerető szemmel figyelte Jézus a halászokat. Van ugyanis hasonlóság a halászat mestersége és az apostolkodás, vagyis az „emberhalászat” között. El-szántság, erő és ügyesség kell mindkettőhöz. S vállalni kell az eredménytelenséget és az újrakezdést is.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

„Milyen drága a te kegyelmed, Uram” (Zsolt 35, 8). Ér-tékeljük a szentmise, a szentáldozás kegyelmét, és le-gyen mindig menedékünk a szentségi Jézus!

ÁLDOZÁSI ÉNEK Zsolt 33, 6

Járuljatok az Úrhoz, és eláraszt a fény benneteket, és ar–cotokat nem érheti szégyen.

Vagy: Jn 8, 12

Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága – mond-ja az Úr.

HASZNOS GONDOLAT

Amikor IMÁDKOZOL, Isten figyel rád.

Amikor FIGYELSZ Istenre, Ő szól hozzád.

Amikor HISZEL, Isten munkálkodik.

ÚTMUTATÓ AZ EGYÉNI

BIBLIAOLVASÁSHOZ

A Biblia rendszeres olvasásának lehetősége egy hatalmas kegyelem és fegyver Istentől. Hisszük, hogy a Szentírás Isten Lelkétől ihletett könyv, éppen ezért is ajánlatos minden hívőnek alaposan tanulmányoznia. Isten az igéjén keresztül tud bennünk munkálkodni, válaszokat adni a kérdéseinkre, megerősíteni bennünket és feltárja azt, hogy ki is Ő valójában. De hogyan kezdjünk neki az olvasásának?

Az imádkozásban sem vagyunk hasonlóak, sokan jobban szeretik a kötött imákat mint a saját szóval elmondot-takat, és fordítva. A Biblia tanulmányozására sincsen egy határozottan jó módszer, de mindenképpen hasznos imádsággal kezdeni.

Mielőtt kinyitnád a Bibliádat, kérd röviden Istent, hogy Szentlelkével világosítsa meg előtted a szavait és szóljon hozzád. De vigyázz, ne várd azt tőle, hogy minden egyes nap szíven fog ütni az akkor olvasott szakasz! Igen, Isten az igéjén keresztül tud szólni hozzánk és amikor ezt szükségesnek érzi, akkor megtalálja a módját arra, hogy az aznap olvasott ige tökéletesen a mi helyzetünkre adjon választ. De ez nem lehet így minden nap, szóval ne ezt várd tőle, hanem az értelmed megvilágosítását és egy olyan közösséget Vele az ige tanulmányozásán keresz-tül, amellyel sokkal élőbb kapcsolat alakulhat ki Isten és közted. * Először érdemes végig egyben elol-vasni az adott részt, majd utána részleteiben lassan, többször olvasd újra. Szánj időt a megértésére!

TESTVÉREINK, A SZENTEK

Január 25–e Szent Pál apostol megtérésének ünnepe (Pál–forduló). Saul, a buzgó farizeus dühösen kereste a keresztényeket. Azt gondolta, helyesen cselekszik, hi-szen ott állt István diakónus megkövezésénél is. Egészen addig, amíg Jézus megszólítja őt a damaszkuszi úton: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Ezen a ponton pedig új élet kezdődik, Pál élete Krisztusban. Találkozás a Fel-támadottal. Neki ilyen ember kell, mint Saul, őt válasz-totta. Három nap múlva visszanyerte látását és megkapta a Szentlelket, hogy a lelke is látó legyen és tanúságot te-gyen Jézusról, az Isten Fiáról. Ő pedig megmutatta neki, hogy mennyit kell érte szenvednie. Egyre nagyobb erő-vel hirdette az evangéliumot, és jelek kísérték útjait. Hitt Jézusban, aki magához ölelte, és tudta, hogy semmi el nem szakíthatja szeretetétől. A népek apostola, Szent Pál könyörögjön érettünk, hogy tudjunk élni az evangélium szerint.

Január 28-a Aquinói Szent Tamás áldozópap, egyházta-nító ünnepe. Nápolyban tanult, majd Szent Domonkos rendjének tagjaként Párizsban és Kölnben folytatta ta-nulmányait. A középkor legtudósabb teológusa, „angyali doktor”, a skolasztika fejedelme. Egyetemi tanár Párizs-ban. Filozófiai, teológiai tanítása napjainkig irányadó. Az Oltáriszentség nagy hittudósa. Főműve a Summa Theologica, ebben a keresztény hitet tudományos rend-szerbe foglalta.

 

Ma visszatérünk Márk evangéliumához, aki ezen liturgikus év során lesz a kísérőnk. Kezdetét veszi Jézus nyilvános működésének útja, amelyen ma első lépéseit követhetjük, első, alapvető szavait hallgathatjuk.

A megkeresztelkedés és megkísértés után Jézus elmegy Galileába, ahol hirdetni kezdi az Ország/Uralom érkezését.

Rendkívül magvas megfogalmazással teszi ezt: „Az idő beteljesedett és Isten országa közel van. Térjetek meg és higgyetek az Evangéliumban!” (Mk 1,15)

Mit jelent, hogy „az idő beteljesedett”? Az tudja megérteni ezt a kifejezést, aki vár valamit, valami fontosat, alapvetőt, életbevágót: élete egy esemény felé irányul, majd váratlanul ez az esemény bekövetkezik. Többé nem a várakozás, hanem a beteljesedés ideje van. Többé nincs szükség arra, hogy bármit hozzáadjanak ahhoz, ami már ott van. Ezt jelenti az, hogy „az idő beteljesedett”. Mégsem jobbak ezek az idők a többinél: az evangéliumi szakasz János bebörtönzésének hírével kezdődik, ami épp olyan igazságtalan, mint bármely más idő igazságtalanságai. Az idők teljessége nem külső tényezőktől függ, nem kedvező körülményektől: az idő akkor is beteljesedik, ha továbbra is minden a határokról, törékenységről, igazságtalanságról és bűnről tanúskodik.

Akkor hát miért teljesedett be az idő? Mi az a várt esemény, amely most megtörtént? Maga Jézus mondja ezt el rögtön az iménti kijelentés után: az idő beteljesedett, mert Isten országa közeli lett. Van valami új a történelemben, ami arról vall, hogy maga Isten lett közelivé, és ez a valami éppen Jézus személye. Az idő beteljesedett, mert az idő Őt várta.

Ennek pedig következményei vannak, és nagyon fontos, hogy meglássuk, mik ezek.

Mivel az idő beteljesedett, mivel Isten Országa közel van, ezért „térjetek meg és higgyetek az Evangéliumban” (Mk 1,15).

A „térjetek meg” szó szerint azt jelenti, hogy „változtassátok meg a felfogásotokat”, kezdjetek el másként, új módon gondolkodni. Többé ne úgy gondolkodjatok, mint korábban, amikor még várakoztatok. Most gondolkodjatok úgy, mint akik saját szemükkel látják az elérkező Országot/Uralmat. Nem erkölcsi megtérésről van szó, nem a magatartás megváltoztatásáról, nem arról, hogy a rossz viselkedést hagyjuk abba. Az első megtérés a gondolkodás megtérése, ami egyszerűen annyit kíván, hogy vegyük észre, fordítsuk figyelmünket a felé az újdonság felé, ami immár jelen van.

A megtérés azt jelenti, hogy hiszünk az Evangéliumban, abban a jó hírben, amely Isten történelemben való jelenlétét hirdeti: ebben a történelemben úgy, ahogy az van.

Közvetlenül ezután Márk példát ad erre az új éltre, erre a megtérésre az első tanítványok meghívásával: az ő életükben az idő beteljesedik, megtérnek és az élet egy új logikájába lépnek be.

Ez a két testvérpár meghallja a meghívást és a mester követésére vállalkozik: többé nem ők döntenek saját életük, útjuk felől, hanem valaki más követésére szánják el magukat és engedik, hogy Ő irányítson. Meglátták Jézusban azt az Országot/Uralmat, amelyik közeli lett, és megváltoztatták életüket. Hogy ez megtörténjen, mindenekelőtt „otthagyniuk” kell: alapvető ige, mely kétszer is szerepel az elbeszélésben (Mk 1.18.20). Otthagyni a munkát, a családot, a korábbi életet, hogy képesek legyenek befogadni. Otthagyni azt jelenti, hogy teret adunk önmagunkban, hogy az új kicsírázhasson.

Mindez nem magától értetődő: az evangélium példát hoz arra is, aki meghívásban részesült, hogy otthagyjon, de nem teszi meg, mert azok a javak, amelyek szívét lefoglalják, túl erős köteléket jelentenek. A gazdag ifjú meghívásában látjuk ezt (Mk 10,17–22).

Ez megérteti velünk, hogy még otthagyni is kegylemből fakad, ajándék: nem lehet saját erőnkből megtenni, hanem csak egy új látásmód által, ami Isten olyan ajándéka, ami által szívünk mélyén ráébredünk, hogy az idő valóban beteljesedett számunkra itt és most.

Az egyetlen, amit Jézus kér, hogy otthagyjunk. Érdekes, hogy a mai evangéliumban nem Jézus kéri ezt. Olyan, mintha a szív követelménye volna. Olyan igény, amely önmagától születik, amikor ráébredünk, hogy az ajándék nagy, és helyet kell számára készítenünk. Mindaz pedig, ami a várakozás idejéhez tartozott, most akadályt képez.

Ezeknek az első tanítványoknak, akik otthagynak, Jézus megígéri: „emberek halászaivá teszlek titeket” (Mk 1,17). Mit jelent emberek halászainak lenni? Nagyon eredeti kifejezés, melynek sokféle magyarázata született.

Többek között azt az új nézőpontot látszik hangsúlyozni, amelyik most megnyílik a végtelenre: a tanítványok többé nem halat fognak, hanem az emberiség, a világ életével és üdvösségével törődnek.

Az Úr abból indul ki, amik már vagyunk, amit már meg tudunk tenni, de életünket sokkal tágabb horizontba helyezi, mint amibe a mi kicsiny emberi terveink engednék.

Követésre vállalkozni azt jelenti, hogy belépünk ebbe az új időbe, amely kitágítja a teret.

Egy időhatározószó gyakran visszatér Márk evangéliumában (az újszövetségi 51 előfordulásából több mint 40 itt jelenik meg): azonnal. Nincs helye a hezitálásnak vagy a totojázásnak. Másutt is fogja mondani, hogy ne vesztegessék az idő, hanem kövessék őt (Mt 8,22; Lk 9,57–62). A hit Jézusban és az ő követése sem időt, sem teret nem hagynak a számítgatásnak és az emberi megfontolásoknak. A követés a feltétel nélküli bizalom gesztusa, ahogyan ingyenes a meghívás is. Csak lendületesen és szabadon tehető meg, magaféltés nélkül, egyedül Benne bízva.

+ Pierbattista

Frodította: Dr. Sz. Gy.

http://www.keesz.hu/a-vedooltas-elfogadasa-egyeni-es-kozossegi-felelossegunk

A védőoltás elfogadása egyéni és közösségi felelősségünk

A KÉSZ örömét fejezi ki, hogy a védőoltás széleskörű elérhetősége által legyőzhetővé vált az egészségünket, lelki békénket, társadalmunkat és gazdaságunkat veszélyeztető koronavírus-járvány.

Emberi kapcsolatainkat és közösségeinket a bizalom tartja össze, enélkül a társadalomban elidegenedés és káosz lenne úrrá. Az egészségtudomány kutatói – köztük kiemelkedő magyar tudósok – megérdemlik a bizalmunkat, amikor a koronavírus ellen kifejlesztett oltóanyag beadatását mérlegeljük.

A KÉSZ arra kér mindenkit, hogy az elbizonytalanító információk helyett, amelyek gyakran önös politikai érdekekből származnak, próbáljunk meg hinni és bizalommal lenni a tudósok jó szándékában és életet védő elköteleződésében.

Nem elegendő ugyanis, ha csak az előírt óvintézkedések betartásával, maszkviseléssel és távolságtartással járulunk hozzá a járvány sikeres legyőzéséhez. Ahogy Ferenc pápa is felhívta a figyelmünket rá, az egyéni és kollektív felelősséget is szem előtt tartva az oltás beadatása nem egy választható lehetőség, hanem erkölcsi kötelességünk, ami által saját magunkat, szeretteinket és környezetünket is sokkal nagyobb biztonságban tudhatjuk.

Ha nem akarjuk, hogy a mindennapjaink továbbra is az életveszélyről, a társadalmi és gazdasági károkról, a korlátozásokról szóljanak, akkor az élet védelmében és társadalmi felelősségünk tudatában arra kérünk mindenkit, hogy fogadja el a védőoltást és erre bátorítsa a környezetében élőket is.

Budapest, 2021. január 15.

a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöksége

Fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2021. január 17.

ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP

A karácsonyi idő befejeződött és megkezdődött az év-közi idő, amelynek liturgikus színe a zöld. Az évközi idő vasárnapjain az Egyház Jézus nyilvános működésére em-lékezik, és feleleveníti előttünk Jézus életének esemé-nyeit és tanítását. Jézus az Egyházban tovább él közöt-tünk: új életet ad, tanít, vezet és segít az üdvösség útján.

KEZDŐÉNEK Zsolt 65, 4

Az egész föld téged imádjon és magasztaljon, Istenünk, nevedet énekkel dicsérje, fölséges Urunk!

OLVASMÁNY 1 Sám 3, 3b–10. 19

Az Úristen most is panaszkodhatnék, mint Ezekiel korá-ban: „Izrael háza nem akar meghallgatni, mert Izrael egész házának kemény a feje és megátalkodott a szíve” (Ez 3, 7). Így fordulnak el sokan ma is Istentől s az Egy-ház tanításától. Sámuel ajkáról viszont az Istenre figye-lés örök érvényű mondata hangzik el: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” Ugyanígy figyeljünk mi is az Úr szavára!

VÁLASZOS ZSOLTÁR 39. Zsoltár

Válasz: Íme, eljövök, Uram, *

hogy teljesítsem azt, amit kívánsz.

SZENTLECKE 1 Kor 6, 13c–15a. 17–20

Az emberi testről a legszebb tanítás az, hogy a „Szent-lélek temploma”. S ezt a templomot nem szabad meg-szentségteleníteni. A tapasztalat mondatja Szent Pállal, hogy az erkölcsi életben talán a legnagyobb rombolást a paráznaság, a szexuális szabadosság okozza.

ALLELUJA Jn 1, 41. 17b

Megtaláltuk a Messiást, azaz Krisztust, * kegyelmet és igazságot kaptunk általa.

EVANGÉLIUM Jn 1 35–42

Sámuel hallgatott az Úr szavára. Keresztelő Szent János két tanítványa is készségesen elfogadja a Jézusról szóló tanúságtételt, és csatlakozik az Úrhoz. Sőt, András Jé-zushoz vezeti testvérét, Pétert is. Ő lesz az Egyház szik-laalapja.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Mi is kérdezzük meg Jézustól: „Mester, hol laksz?” S nekünk azt válaszolja: „Itt lakom az oltárszekrényben, az Eukarisztiában. Gyakran jöjjetek, és látogassatok meg!”

ÁLDOZÁSI ÉNEK Zsolt 22, 5

Asztalt terítettél nekem, és pompás itallal töltöd meg serlegem.

ELMÉLKEDÉS

Az Egyház győzedelmeskedik a világon… Királyságok megerősödnek és lehanyatlanak, nemzetek szétterjesz-kednek és összezsugorodnak, uralkodóházak tűnnek fel és tűnnek el, uralkodók születnek és halnak, szövetsé-gek, pártok, társaságok, egyesületek, céhek, intézmé-nyek, bölcseletek, szekták és eretnekségek keletkeznek és kimúlnak. Napjaik meg voltak számlálva, csak az Egyház örök. Szent John Henry Newman

ÁRPÁD–HÁZI SZENT MARGIT

Ünnepe: január 18.

Apja IV. Béla, a tatárjárás és újjáépítés korának királya, édesanyja Laszkarisz Mária, testvérei közé tartozik Szent Kinga. Dalmáciában született, szülei fogadalmat tettek, ha Isten megmenti az országot a tatároktól, születendő gyermeküket neki szentelik. Veszprémben domonkos nővérek nevelték, majd a Nyulak szigetén (ma: Margit-sziget) épült kolostorban. 1254–ben fogadalmat tett. A vezeklésnek és a keresztény szeretet gyakorlásának szen-telte egész életét. Itt halt meg 1270-ben. XII. Piusz pápa 1943. november 19–én avatta szentté. Radó Polikárp írá-sában (1958) így méltatja a szentet: „Életformának az egyház esztendejét, a liturgikus évet választotta, és a vi-lág Megváltójának üdvözítő életét élte át önmaga for-málásában.” Budapest védőszentje.

ESZTERGOMI BOLDOG ÖZSÉB

Ünnepe: január 20.

Magyarország akkori fővárosában, Esztergomban szüle–tett 1200 körül. Teremtőjéhez és Megváltójához éjjel–nappal jámbor imádságokkal könyörgött. Sokat virrasz-tott, és minden idejét Isten tiszteletére, elmélkedésre vagy tanulásra fordította. Érdemeiért korán esztergomi kanonoknak nevezték ki. Gyakran vendégül látta a ma–gányos barlangokban lakó embereket, akiknek társaságát annyira megkedvelte, hogy elhatározta, ő maga is el-hagyja a világot. A tatárjárás után 1245 táján társaival a Pilisbe vonult remetének. Az isteni kegyelem fényétől megvilágosítva 1250-ben a magyar remetéket egybe-gyűjtötte, és Esztergom közelében a Szent Kereszt tisz-teletére kis templomot és monostort épített. 1262–ben IV. Orbán pápától Szent Ágoston Reguláját kérte rendje számára, amelyet azonban nem nyerhetett el a remete-testvérek nagyfokú szegénysége miatt. Ezért a pápa megbízásából Pál veszprémi püspök adott a remete-közösségnek életszabályt. Remetetestvéreivel még húsz évig élt közösségben, amelyet Első Remete Szent Pál oltalmába ajánlott. Végül testvéreit Isten és a felebarát szeretetére buzdítva és őket üdvös tanításokkal meg-erősítve 1270. január 20-án elhunyt az Úrban. Sírját és a Szent Kereszt monostort a törökök valószínűleg már 1526–ban elpusztították. Folyamatos tisztelete miatt az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2004. november 16–án, a pálos rendi naptár megerősítése alkalmával en-gedélyezte, hogy őt a boldogok között tisztelhessük.

A VILÁGOSSÁG RÓZSAFÜZÉR TITKAI

1. Aki a Jordán vizében megkeresztelkedett.

2. Aki a kánai menyegzőn kinyilvánitotta isteni erejét.

3. Aki meghírdette Isten országát.

4. Aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét.

5. Aki az Eucharisztiában nekünk adta önmagát.

IMÁDKOZZUNK A KERESZTÉNYEK EGYSÉGÉÉRT

EZEKBEN A NAPOKBAN!

 

Mons. Pierbattista Pizzaballa elmélkedése

Márk evangéliumának Jézus megkeresztelkedéséről szóló elbeszélése jelentős eltéréseket mutat a másik két szinoptikus evangéliumhoz képest.

Máté és Lukács evangéliumában a megkeresztelkedést megelőzik Jézus születésének elbeszélései, amelyek röviden bemutatják a most színre lépő személy alakját.

Márk evangéliumában ez nem történik meg. Jézus közvetlenül itt, a kereszteléssel lép színre.

Színre lép, és úgy tűnik, senki nem veszi tudomásul jelenlétét: pontosan olyan, mint bárki más, egy a „mind” közül (Mk 1,5), akik Keresztelő Jánoshoz sietnek, hogy megkeresztelkedjenek. Senki sem figyel fel rá.

Még Keresztelő János sem, aki pedig várja őt és róla beszél.

Hiányzik az a párbeszéd, amelyet a másik két szinoptikus hangsúlyoz, és amelyben Keresztelő János kifejezésre juttatja zavarát, amikor keresztelési rítusán fogadja Jézust.

Amint a többi szinoptikus evangéliumban, úgy itt is a keresztelés egy epifániának, Isten ünnepélyes megjelenésének felel meg: az Atya látja az emberi tapasztalatban egészen megmerítkező Fiút, és teljes tetszését nyilvánítja ki. Azonban a másik két szinoptikustól eltérően itt is egyedül csak Jézus veszi tudomásul ezt a történést: csak ő látja a megnyílt egeket és hallja az Atya hangját (Mk 1,10).

Más eltérés is van.

Míg Máté és Lukács evangéliumában megnyílnak az egek, addig Márk evangéliumában egy szakadás van. Egy szakadás kimondja egy olyan hasadék, egy olyan nyílás minden erejét, amelyet nem lehet többé újra összerakni. Ez a kifejezés (szkizo) egyetlen másik, igen fontos szakaszban jelenik meg újra Márk evangéliumában: Jézus halálakor a Templom függönye „kettészakad” (Mk 15,38) felülről az aljáig.

Mit jelent ez a párhuzam? A Templomban a függöny korlátozta a szent helyre való bejutást, ahová senkinek nem volt szabad belépnie. Az volt Isten jelenlétének a helye. Az ég, a függöny tehát határok. Határt vonnak az ég és a föld, Isten és az ember, a szent és a profán közé: lehatárolnak, valamiképpen elválasztanak.

Ez a gát itt átszakadt. Ez az a jó hír (Mk 1,1), amelyet Jézus hozott: mától, ezzel az alázatos emberi gesztussal, amelyet Isten választ, hogy osztozzon személyes, bűn által megjelölt létünk törékenységében, van egy szakadás, egy szülés. Véget ér egy világ és egy másik születése kezdődik. Valami új kezdődik, amiről még semmit nem tudunk, csak azt, hogy egyesíti az eget és a földet, Istent és az embert.

Egy szakadás, amely a kereszten lesz teljessé, amikor Isten magára veszi átkozottságunkat és helyette életét adja nekünk: ott minden gát végleg összetörik, ég és a föld valóban egy lesz.

Ez a szakadás tehát az első elem, amely összekapcsolja Jézus megkeresztelését a kereszttel, de nem az egyetlen.

A „keresztség” csak egy megnevezés, melyet Jézus ad a szenvedésnek. Erről beszél, amikor Zebedeus fiainak válaszol (Mk 10,38–39), akik azt kérik, hogy dicsőségének részesei legyenek: ez a keresztség, amelyen most Jézus készül keresztülmenni, olyan átkelés, ami mindenkire vár. Aki be akar lépni az új életbe, a dicsőségbe, annak számára ez a kapu.

Mi több, mind a megkeresztelkedésnél, mind pedig a kereszten ott van a Lélek jelenléte. Itt, a megkeresztelkedésnél galamb alakjában ereszkedik Jézusra (Mk 1,10); a kereszten maga Jézus ajándékozza mindenkinek, amikor „kileheli” (Mk 10,37.38).

A Lélek éppen az az új élet, amely ebből a szakadásból születik, amely e hasadékon keresztül újra áradni és egyesíteni tud: egyedülálló élet, Isten élete árad most Isten és ember között, ahogyan a szőlőtő és a szőlővesszők között (vö. Jn 15).

Végül egy utolsó közös mozzanat. A szakadás után ott van Jézus ünnepélyes bemutatása: „Isten Fia”. Itt az Atya nyilvánítja ki, a keresztnél egy pogány százados (Mk 15,39). Mintha Isten éppen azáltal volna felismerhető, hogy képes szétszakítani az egeket és lepleket, képes a Lelket ajándékozni. És mind az ég, mind a föld felismerik őt ebből a jelből, mintha az ég és a föld e mély egység felé tartana. Az Atya Fiúként ismeri el Jézust, és ugyanígy a távolálló pogány százados is. Aki szétszakítja az eget, nem lehet más, mint az Isten Fia.

Mindezt – mint mondtuk – csak Jézus fogja fel.

Mindenki más számára így, kezdetben ez az epifánia talán túl erőteljes, túl ragyogó, mint ahogy Isten megjelenése volt a Sínai-hegyen. Időre és az evangélium egész útjára szükségünk van ahhoz, hogy beléphessünk ebbe az újjáteremtésbe, ahol az ég és a föld ismét közel vannak egymáshoz, összeérnek.

Jézus megkeresztelkedése az ég és föld, Isten és ember, Teremtő és teremtmény között megújult egység meghirdetése. Ezt az egységet maga a pásztoroknak és az egész világnak megmutatkozott, gyermekké lett Isten valósította meg. Ma kijelölte és elindította megváltó küldetését, amely a Jordánból Jeruzsálembe viszi, ahol Isten szeretete leplek nélkül fog megnyilvánulni.

+ Pierbattista

Fordította: Dr. Sz.Gy.

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

Jézusnak minden szava értünk hangzott el, minden tettét az irántunk való szeretete vezette. Megkeresztelkedését is „a mi okulásunkra írták meg” (1 Kor 10, 11). Aho–gyan ő beállt a bűnbánók sorába, álljunk mi is bátran a gyóntatószékek előtti sorba! Kövessük a Lélek szavát, amikor arra int, hogy gyónjunk meg!

KEZDŐÉNEK Vö. Mt 3, 16–17

Az Úr megkeresztelkedésekor megnyílt az ég, a Szentlé-lek mint galamb lebegett az Úr fölött, és a mennyei Atya szava hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, akiben ked-vem telik.

OLVASMÁNY Iz 42, 1–4. 6–7

A Megváltó az Isten törvényét hirdeti: az igazságot, a hűséget és a bűnbánatot. Vajon mindezek megvannak-e bennünk is?

VÁLASZOS ZSOLTÁR 28. Zsoltár

Válasz: Áldja meg Isten az ő népét: *

adjon neki békességet.

Vagy:

OLVASMÁNY Iz 55, 1–11

VÁLASZOS ZSOLTÁR Iz 12, 2–3. 4bcd. 5–6

Válasz: Örömmel merítsetek vizet *

az üdvösség forrásaiból.

SZENTLECKE ApCsel 10, 34–38

Szent Péter Krisztus példájára hivatkozik. Őt Isten föl-kente Szentlélekkel és erővel. Körüljárt és jótt tett min-denkivel. A keresztségben mi is elnyertük a Szentlelket. Az ő ereje meglátszik-e életünkben?

ALLELUJA Mk 9, 6

Megnyílt az ég, és az Atya szózata hallatszott: * „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!”

Vagy:

SZENTLECKE 1 Jn 5, 1–9

ALLELUJA Jn 1, 29

Amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: Íme, az Isten Báránya.

EVANGÉLIUM Mk 1, 7–11

Keresztelő Szent János nagysága abban rejlik, hogy alá–zatos, önzetlen. Nem a saját dicsőségét keresi, hanem hivatását teljesíti: arról beszél, aki utána jön, aki Szent-lélekkel keresztel, aki az Atya szeretett Fia.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Jézus a vállára vette a világ bűneit, és abban lelte örö-mét, ha megbocsátott. Hálánkat azzal mutassuk ki iránta, hogy a bűnt kerüljük. Ehhez ad erőt a szentmise és a szentségi élet.

ÁLDOZÁSI ÉNEK Jn 1, 32. 34

Íme, ő az, akiről mondotta János. Én láttam őt, és tanú-ságot tettem róla, hogy az ő az Isten Fia.

EGY GONDOLAT

Keresztelő János a bűnbánat keresztségét hirdette a nép–nek. Jézus is eljött – bár bűn nélkül való volt –, hogy megkeresztelkedjék a Jordán vizében. Ezzel példát adott arra, hogy az alázatosság és a bűnbánat által nyerhetjük el a lelki megújulást és lehetünk kedvesek Isten előtt.

ŐT HALLGASSÁTOK!

Krisztus azért megy megkeresztelkedni, hogy 1. ebben is közösséget vállaljon a bűnbánatra meghívott emberiség-gel; 2. hogy példát adjon a bűnbánatra; 3. hogy olyan ér-demeket szerezzen alázata által a mennyei Atya előtt, amellyel a keresztvíznek megtisztító erőt tud majd adni; 4. hogy ezen megalázkodásának pillanatában megdicső-ítse őt a mennyei Atya, s így kinyilvánítsa a Szenthárom-ság titkát; 5. hogy most, működésének kezdetén az Atya ünnepélyes isteni tanúsággal igazolja tanítását: „Ez az én szeretett Fiam… őt hallgassátok!”

ELMÉLKEDÉS

A keresztség a régi ember halálát, az új ember életét je–lenti, benne van a megváltás ereje. Csíraként egész éle-tünk benne van, azt kell megvalósítani, tettekre váltani, amit a keresztség által Isten láthatatlanul már megvaló-sított: napról napra meghalni a bűnnek, s elkötelezni ma-gunkat Isten akaratának.

IMÁDSÁG

Istenem, szükségem van rád, hogy taníts napról napra, minden napnak a következménye és szükséglete szerint. Add meg nekem, Uram, a lelkiismeretnek azt a tisztasá-gát, amely csak a te sugallatodat érzi és fogja fel. Fülem süket, nem hallom hangodat. Szemem homályos, nem lá-tom jeleidet. Csak te tudod élessé tenni szememet, meg-tisztítani és megújítani szívemet. Taníts meg arra, hogy ott üljek lábadnál, és hallgassam a szavadat.

Szent John Henry Newman

MINDENT MEGKAPTAM

Erőt kértem az Úrtól, s Ő nehézségeket adott, amelyeken megedződtem. Bölcsességért imádkoztam, és Ő problé-mákat adott, amelyeket megtanultam megoldani. Elő-menetelt óhajtottam, gondolkozó agyat és testi erőt kap-tam, hogy dolgozzam. Bátorságot kértem, és Isten veszé-lyeket adott, amelyeket legyőztem. Szeretetre vágytam, és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket, hogy segítsek rajtuk. Kegyes jóindulata helyett, alkalmakat kaptam a jóra. Semmit nem kaptam, amit kértem, és mindent meg-kaptam, amire szükségem volt.

Meghallgatta imádságomat!

ÉVKÖZI IDŐ

A mai nappal lezárul a karácsonyi időszak, és holnap megkezdjük az évközi időt. Krisztus misztériumát a ma–ga teljességében ünnepeljük, kiváltképp a vasárnapokon. Vegyük komolyan a vasárnapi szentmisét!

December 24. csütörtök

6.00 Roráte

18.00 Karácsonyi mise; Püspökiben 18.00

19.00 Templom bezárása!

December 25. péntek, Karácsony napja

7.00, 9.00, 10.30, 18.00; Püspökiben 9.00; Mátraházán 10.30

December 26. Szent István vértanú ünnepe

7.00, 9.00, 10.30, 18.00;

December 27. vasárnap, Szent János evangélista az Egri Főegyházmegye védőszentje

7.00, 9.00, 10.30, 18.00; Püspökiben 9.00; Mátraházán 10.30

fr. Kiss Barnabás ofm, Detroit

2020. december 25.

URUNK SZÜLETÉSE: KARÁCSONY

A karácsonyfa ragyog, de sötétség tartja hatalmában a lelkeket. Ragyogj be, égi Kisded, a szívek rejtekébe!

Karácsonykor az üdvtörténet kimagasló eseményére em-lékezünk. Jézus születésének örül az egész föld. Imádja őt minden teremtmény: az angyalok és az emberek. Aki az ő dicsőségét szolgálja, elnyeri lelke békéjét. Az Isten Fia a világ életéért lett emberré. Az Eucharisztia kenye-rét is azért adja nekünk, hogy boldog földi és örök éle-tünk legyen.

Urunk, adj nekünk szemet, hogy a Gyermekben fölis-merjük Isten mosolyát. Adj nekünk új szívet, hogy befogadjuk őt, hogy megértsük üzenetét.

ÉJFÉLI MISE

Nemcsak a karácsonyfaégők és a csillogó ragyogás tölti be a karácsonyi ünnepkört, hanem maga Isten világossá–ga: megszületik a Gyermek. Itt van velünk! Jászolban fekvő kis Gyermek, akinek a kezében azonban hatalom van: a szeretet hatalma. Emmanuel = Velünk az Isten!

* * *

Karácsony nem idillikus hangulat csupán! Jézus már a jászolból is tanít minket, hogy szakítsunk az istentelen-séggel és világias vágyainkkal. (Vö. Tit 2, 11–14)

Művészek, festők versengtek, hogy ki tudja szebben megfesteni azt a pillanatot, amikor az Atya Fia megszü-letik, amikor összeölelkezik az Ég és a Föld, az angyalok és az emberek. Betlehemből dicsőítés száll az Atyához, s béke árad a földkerekségre.

* * *

OLVASMÁNY – Iz 9, 1–6

VÁLASZOS ZSOLTÁR – 95. Zsoltár

Válasz: Ma született a Megváltónk, *

az Úr Jézus Krisztus.

SZENTLECKE – Tit 2, 11–14

ALLELUJA

Nagy örömet hirdetek nektek: Üdvözítő született ma nékünk * a Messiás, a mi Urunk.

EVANGÉLIUM – Lk 2, 1–14

PÁSZTOROK MISÉJE

A pásztorok nagyszerű példát mutatnak. Szólt az Isten, ők meghallották. Hívta őket az Isten, ők elindultak. Nem szabtak feltételeket, hanem sietve útrakeltek Betlehem-be. Ilyen az igaz szeretet.

OLVASMÁNY Iz 62, 11–12

A magány és az elhagyatottság kínzó érzés, mind az egyénnek, mind a közösségnek. Tragédiának mondhat-nánk például, ahogyan elmagányosodnak a családok. Is-ten azonban segítségére jön népének. Megváltónk, Jézus Krisztus által feloldja magányunkat.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 96. Zsoltár

Válasz: Fényesség ragyog ma fölöttünk, *

mert megszületett Urunk, Jézus Krisztus.

SZENTLECKE Tit 3, 4–7

Az Isten végtelen szeretete igaz életre serkenti az em-bert. Ő érdemünk nélkül ad kegyelmet, reményt, örök életet. Vajon el tudunk-e számolni a kegyelemmel, a re-ménnyel? Vajon az örök élet lenne a jutalmunk, ha most örök Bíránk ítélőszéke elé kellene állnunk?

ALLELUJA Lk 2, 12

Dicsőség a magasságban Istennek, * és a földön békes–ség a jóakaratú embereknek.

EVANGÉLIUM Lk 2, 15–20

A pásztorok az élet legnagyobb ajándékában részesültek: megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kis–dedet. És ők hárman tökéletes egységet alkotnak. Mária és József Jézusért élnek. Jézus pedig teljessé teszi az ő életüket.

ÜNNEPI MISE

Öröm, hogy a Megváltó születését ünnepelhetjük, elosz-lik lelkünk sötétsége. Életünk új értelmet nyer.

OLVASMÁNY Iz 52, 7–10

Jóságosan segítségünkre siet az Isten, szabadulást hoz és békét hirdet. Íme, itt a lehetőség, hogy elhagyjuk a bűnt. Komolyan el kell gondolkodnunk a Szentírás szaván, és ne vegyük semmibe az Isten üdvözítő tervét Jézus által.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 97. Zsoltár

Válasz: A föld minden határa látta *

üdvözítő Urunknak jóságát.

SZENTLECKE Zsid 1, 1–6

Csodálatos, ahogyan Isten szereti az embert. A négy nagy próféta és a 12 kis próféta szava, élete, vértanúsága mind–mind Isten szeretetét bizonyítja. Végül egyszülött Fiát küldte el hozzánk, mint szeretetének legnagyobb jelét.

ALLELUJA

Fölragyogott ránk a szent nap. + Jöjjetek, nemzetek, és imádjátok az Urat, * mert nagy fényesség szállt le a föld-re.

EVANGÉLIUM Lk 1, 1–18

Szent János tanúságot tesz arról, hogy az Ige megteste-sült és köztünk élt. Sajnos nem minden ember ismerte fel benne Isten Fiát. Legyünk hálásak és fogadjuk be őt.

KARÁCSONYI GONDOLATOK

Az Isten rendelte a tiszta szerelmet. S milyen szépek is a szerelmes párok! Szemük, mosolyuk, kézfogásuk bizo-nyítja, hogy szívük egymásért dobog. Izajás próféta ezt a hasonlatot választotta, hogy érzékeltesse velünk: meny-nyire szeret minket az Isten! (Vö. Iz 62, 1–5)

A Szűzanya örömével, Szent József szolgáló szeretetével ajánljuk fel karácsonyi szentmisénket, és a Megváltó ke-gyelme árad ránk.

BÉKÉS ÉS BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET!

 

A SZENT CSALÁD:

JÉZUS, MÁRIA ÉS JÓZSEF

SZENT CSALÁD ÜNNEPE

Karácsony hetének ünnepségsorozata a legutóbbi időben egy újabb jeles nappal bővült. A XIX. században ve-zették be Szent Család ünnepét. E napon az Egyház szeretettel szemléli a betlehemi barlangban a Szent Család tagjait, s a keresztény családokat oltalmukba ajánlja.

Követik-e a Szent Családot a mai keresztény családok? Sajnos, kevéssé. A családi élet erényei az evilági ember szemében nevetségesnek tűnnek. Hűség, szeretet, szol–gálat, engedelmesség, gyermekáldás kikacagott szavak. De e kacaj nyomában könnyek árja folyik. A Szent Csa-lád példája segítse a keresztény családokat, hogy ráta-láljanak az igazi boldogság útjára.

KEZDŐÉNEK

A pásztorok gyorsan útra keltek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Gyermeket.

OLVASMÁNY Sir 3, 3–7. 14–17a

A szülők Isten helyettesei a családban. Isten védi is a te-kintélyüket: a gyermekek kötelességévé teszi az engedel-mességet és tiszteletet. Korunkban különleges jelentősé-ge van az öregek megbecsülésének.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 127. Zsoltár

Válasz: Boldog ember, ki féli az Urat, *

aki az Úrnak ösvényén halad.

Vagy:

OLVASMÁNY Ter 15, 1–6; 21, 1–3

Amikor Isten meghívta Ábrahámot, három ígéretet adott neki: megsokasítja ivadékait, hazát ad neki és áldása fogja kísérni. Ábrahám hittel indult útjára, de sokáig ki kellett tartania a hit homályában, amíg gyermeke szü-letett, aki majd az áldás örököse lesz. Fiát Izsáknak ne-vezte, az öröm fiának, akiben Istennek és szüleinek ked-ve telik.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 104. Zsoltár

Válasz: Ő az Úr a mi Istenünk, *

örökké emlékezik szövetségére.

SZENTLECKE Kol 3, 12–21

Örömtelibb és boldogabb lenne minden család élete, ha mindig és mindent az Úr Jézus nevében tennének, ha Jézus irányítaná szavaikat, cselekedeteiket. Akkor nem lennének titkos utak, megcsalt házastársak, elhagyott gyermekek.

ALLELUJA Kol 3, 15a és 16a

Szívetekben uralkodjék Krisztus békéje, * Krisztus taní-tása töltsön el titeket gazdagon.

Vagy:

SZENTLECKE Zsid 11, 8. 11–12. 17–19

Az Istenbe vetett hit nem magától értetődő dolog, az mindig egyéni döntést és kitartást követel. Ezért nevez–zük erénynek, ebben van az értéke. Az Ószövetség nagyjai ezért lehetnek példaképek. Rábízták magukat Isten ígéretére és engedelmeskedtek akaratának. A meg-próbáltatások között a remény adott nekik erőt, mert tudták, hogy Isten mindenható.

ALLELUJA Zsid 11, 1–2

Azelőtt Isten a próféták útján több alkalommal és több-féle módon szólt őseinkhez. * Ebben a végső korszakban a Fia által beszélt hozzánk.

EVANGÉLIUM Lk 2, 22–40

Mária és József áldozata arról tanúskodik, hogy tisztel-ték Isten törvényét. Simeon boldog volt, mert látta az Üdvözítőt. Anna prófétaaszzony Jézusról beszélt min-denkinek. Nekünk is szent küldetésünk meglátni Jézust, vele találkozni a templomban és utána beszélni róla má-soknak.

AZ EUCHARISZTIÁHOZ

Mi nem gerlicét, galambfiókát ajánlunk fel Istennek, ha-nem kenyeret és bort, de a Szűzanya és Szent József hálás lelkületével, alázatával. S szívünkre öleljük Jézust úgy, ahogyan Mária az ölében tartotta Fiát.

2021. január 1.

Karácsony nyolcada

SZŰZ MÁRIA, ISTEN ANYJA

Újév – A Béke Világnapja

A liturgia ma a Szűzanya felé fordul, aki észrevétlenül mindenütt jelen van, ahol ott van isteni Fia. Mária égi közbenjárását kérjük az új év első napján. Mária meghív minket, hogy kövessük a hitben és Isten akaratának elfogadásában, hogy áldása bennünk is áldássá váljék mindazoknak, akikkel találkozunk ebben az új eszten–dőben.

A Szűzanya megőrizte szívében Isten igéit. Erre buzdít a Biblia minket is: „Szívesen hallgasd meg Isten minden szavát, s ne kerülje el figyelmedet egyetlen bölcs mon–dás se… Elmélkedj sokat az Úr törvényein, s az ő paran-csain gondolkodj szüntelen” (Sir 6, 35. 37). Ezek a gon-dolatok jussanak eszünkbe az új év minden napján. Má-riát pedig buzgón kérjük, hogy Isten igéje bő termést hozzon életünkben.

OLVASMÁNY Szám 6, 22–27

VÁLASZOS ZSOLTÁR 66. Zsoltár

Válasz: Könyörüljön rajtunk az Isten, *

és áldjon meg minket.

SZENTLECKE Gal 4, 4–7

EVANGÉLIUM Lk 2, 16–21

B.Ú.É.K. = Bízzuk Újra Életünket Krisztusra!