Pécsi állomáshelyén nem maradhatott sokáig. A rendtartomány vezetése úgy döntött, hogy a gyöngyösi teológiai főiskola mellett Jászberényben alapít egy filozófiai tagozatot. P. Kiss Szalézt kérték fel, hogy magánúton készüljön föl a vizsgákra, szerezzen megfelelő teológiai fokozatot, és vállalja el a filozófia tanszék vezetését. „1934. július 2-3-án a római Athenaeum Antonium által részemre előírt anyagból, a nevezett ferences egyetem rendi tanárai előtt, az univerzális filozófiából levizsgáztam s a rendi jog értelmében, Lector Provinciális lettem.”¹ A közvetkező időben bölcselet történtet, szociológiát és erkölcstörténetet adott elő. Nem volt szobatudós, elítélte korának eszmeáramlatait: a nemzeti szocializmus rosenbergi világnézetét, de még inkább a kommunizmus keresztényellenességét. A plébániai életben is igyekszik részt venni. Lelkigyakorlatokat tart a környékbeli plébániákon, előadóesteket szervez, bekapcsolódik az jászberényi elit életébe. Az előadóesteket a templom mögött álló kultúrházban tartották. Ide elhívott országosan ismert személyeket, köztük barátait is.² Az 1936-os olimpia győztesei közül is többeket megnyert élménybeszámolóra.